Langyos tej, ostoba darálás és fanyalgás a Sound utolsó éjszakáján
Néhány telefon, kis szervezkedés Facebookon, Viberen és hamar össze is állt a csapat, akik vasárnap délután elindultak meghódítani a Soundot: barátnőmmel, Barbival, egy kedves lányismerősömmel az egyetemről, Anitával és egy régi jó újságíró barátommal, Zoltánnal együtt zötyögtünk a fülledt vonaton már kellőképpen bezsongva a ránk váró zenei élmények ígéretétől.
Az útra magammal vittem egy doboz, a hűtőnkben egyelőre érthetetlen okból megfagyott tejet, hogy milyen jó is lesz majd, ha kiolvad a fülledt kánikulában – de ez rossz ötletnek bizonyult. A langyos tejnél nyáron ugyanis nincs rosszabb, meg is szabadultam tehát diszkréten nem sokkal később a borzalmas fehér löttytől.
Az elhagyott és megkerült mobiltelefon rejtélye
Másfél óra vonatozás és csevegés után meg is érkeztünk Zamárdi idilli vasútállomására, ahol rögtön beütött az első para: Zoltán barátomnak ugyanis nyárias önfeledtségében valahogy sikerült észrevétlenül a kocsiban felejtenie az okostelefonját.
A vonat viszont szinte azonnal indult is tovább, úgyhogy reflexből megcsörgettem Zoltánt, ám a legnagyobb megdöbbenésünkre nem a kikapcsolt – és már nyilvánvalóan ellopott - készülék rémisztően sípoló hangja fogadott, hanem egy kedves női hang. Készségesen megnyugtatott, azt ígérte, nyolc óra körül visszaadja majd a barátom mobilját a fesztiválon, csak hívjam fel újra kicsit később, hogy megbeszéljük a konkrét helyszínt.
A bejárat felé sétálva azon dilemmáztunk a szikrázó napsütésben, vajon lehetséges-e biológiailag és úgy egyáltalán, hogy Bede Márton, a 444.hu portál újságírója akkor már megközelítőleg 70-80 órára rúgó folyamatos ébrenléttel és - ha hiszünk a napokon át élőben közölt polgárpukkasztó (?), ironikus (?), kamu (?), radikálisan őszinte (?) tudósításának -, féktelen drogozással a háta mögött többnyire még mindig negyedóránként kommentálja online az eseményeket a Sound lüktető ütőerén tartva mohó és telhetetlen mancsát?
Oldalak
Hirdetés
