Mi lenne, ha nem akarnánk jók lenni, csak igyekeznénk jól lenni?

Merjük önmagunkat szeretni!

Ne hozzunk áldozatot – legyünk jól! És nem csak mi leszünk jól, de a körülöttünk levők is! Tegyük fel mindig a kérdést magunknak, s legyünk is őszinték - mielőtt nagy lemondásunkba, áldozathozatalunkba kezdünk, hogy ezt kiért tesszük? Nem azért nem megyünk el barátainkkal, hogy bebiztosítsuk magunknak szerelmünket, hogy velünk legyen? Nem azért nem megyünk –e el, hogy utána neki se legyen „joga” elmenni? Nem azért - e, mert tulajdonképpen birtokolni akarjuk?

Nem azért csomagoljuk a szendvicseket, mert nem bízunk meg a gyerekekben, hogy ők maguk is meg tudják csinálni, vagy nem hiszünk benne, hogy a pénzzel jól tudnak bánni? Nem saját kényelmünk miatt tesszük-e, hisz így elmaradhatnak a tanításokkal egybekötött beszélgetések, mi – miért jó, mikor mire kell figyelni?

Ki tud-e egyáltalán használni bennünket valaki akkor, ha valóban szívből, szeretetből teszünk valamit? Hisz amíg tesszük, már akkor boldogok vagyunk, már csak azért is, mert van kinek adni, van kihez hazajönni, van kiért élni. Merjünk őszinték lenni, merjük tudni, hinni azt, hogy mindig mindent magunkért teszünk, még ha ezt nem is látjuk! Ahogy az út szélén a virág – árad, önmaga örömére, mert áradnia kell! Merjük magunkat szeretni, merjünk áradni, jól és úgy jó lenni! Nem könnyű az út, hisz nem ezt tanultuk – de egy próbát mindenképp megér – nem?

Fotó: 123rf.com