Miért nincsen évek óta karácsonyi hangulatom?

Pedig esküszöm, nem én vagyok a Grincs.

Helló karácsony

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem évek óta nincsen karácsonyi hangulatom. Emlékszem, gyerekkoromban már pár héttel karácsony előtt bezsongtam és alig vártam, hogy fát díszítsünk, ajándékozzunk és hogy az ablakból kukkoljam, hogy mások hogyan díszítették fel az otthonukat. De időközben felnőttem, vajon ez lehet a ’baj’? Felnőttként nyilván máshogy értelmezzük a karácsony üzenetét és az ünnepek közeledtével egyre jobban rágörcsölünk a dolgokra. Rengeteg a teendő, év vége van, az emberek elfáradtak az egész éves hajtásban. Igazából csak bejglit majszolnánk, miközben a tévét bámuljuk és forralt bortól mámorosan nyomogatnánk a telefonunkat. Egy tökéletes világban persze. De a valóságban, mind tudjuk ez nem így van.

Nem én vagyok a Grincs

Hol is kezdjem. Gyermekként nyilván megvan még az emberben az a felhőtlen izgalom, amit a december hónap hoz magával. Ezzel semmi baj nincsen, egy gyereknek szerintem pont az a feladata, hogy kiélvezze az évnek ezt az időszakát és a szülőknek pedig az, hogy ezt biztosítsák nekik. Pont. Viszont ha megfordítjuk az érmét – hiszen annak is mindig két oldala van – akkor pontosan azt érezhetjük, amit már fent is említettem.

Nálunk, legyünk akár családosok vagy gyermektelen felnőttek, év végére szó szerint betelik a pohár. Viszont még utoljára megrázzuk magunkat és beleadunk mindent a karácsonyi készülődésbe, annak minden idegesítő kis részletét vállalva. Szerintem nekünk ez a karácsonyi hangulat, az, hogy tudjuk, hogy ezt vállalnunk kell, ez a bevált szokás, ezt várják el tőlünk és valahol mi is ezt várjuk el szeretteinktől, barátainktól. És idegesíthetnek bármennyire az emberek, lehet már tele a puttonyunk a karácsonyi dalokkal, akkor is végigcsináljuk. Talán úgy is mondhatnám, hogy megöregedtünk a karácsonyhoz és teljesen más jelentéssel bír már ez az időszak, mint régen.

Szerintem abszolút két csoport létezik, ha erről a kérdésről van szó. Van, aki imádja és van, aki nem szereti a karácsonyt. Sokszor csodálom azokat, akik már novemberben vagy még korábban elkezdenek készülődni, mondjuk, pont van rá lehetőségük, hiszen akkor már ki is kerülnek a karácsonyi cuccok a boltok polcaira. Engem valamiért azonban mégsem tud ez meghatni. Lehet azért, mert nyári gyereknek tartom magam, inkább azt élvezem, hogyha hét ágra süt a nap, de persze ez teljesen egyénfüggő.

Nem baj. Legalább ilyenkor együtt van a család és ilyenkor eljönnek, vagy mi megyünk azokhoz a rokonokhoz, akiket nem sűrűn látunk. Már nem az ajándékok, nem a fa mérete számít. És ez valahol jó, hiszen szerintem sokkal fontosabb az, hogy emlékeket szerezzünk a családunknak és ezzel egyet magunknak, ami miatt majd jövőre is erőt ad, hogy végigcsináljuk.

gif:giphy.com