Joseph Haydnt éheztették, verték, mégis igazi csoda történt a bemutatóján

A zenetörténelem Humor Haroldja volt
Ki gondolná, de Haydn bizony a zeneirodalom nagy tréfamestere volt. Olykor már a művei is tréfás nevet kaptak, ám a leginkább a zenei megoldásai bizonyultak annak. Ott van például „Üstdob” szimfónia, amit a koncertje alatt unatkozó, elalvó hallgatók felrázására talált ki. Nincs az az ember, aki ne kapna szívéhez egy váratlan dobütést hallva! Aztán előszeretettel használta a hamis befejezés illúzióját. Ilyen például a Tréfa című vonósnégyes, amelyben egyre több és hosszabb szünetet iktatott be, így nem lehetett tudni, mikor volt vége. Képzeld el, ahogy az emberek felpattannak tapsolni és kiderül: még nincs is vége a zenének.
Miután a tréfacsászár Londonból visszatért Bécsbe, egy kis időt töltött a fiatal Ludwig van Beethoven korrepetálásával (akivel eredetileg londoni útja során találkozott). Ezután ismét visszatért Londonba, és több új szimfóniával debütált. 1795-ben megint Bécsbe vitte az útja, és folytatta munkáját az Esterházy családnál, II. Nikolaus védnöksége alatt.
Haydn élete utolsó éveit Bécsben töltötte, és kizárólag vokális darabokat, például miséket és oratóriumokat komponált. 1809. május 31-én, az éjszaka közepén hunyt el, 77 éves korában. Temetésén Mozart Requiemjét adták elő.
A mai korban már szinte szerelmeslevélnek tűnhet az a levél, amit Mozart egykor nővérének írt, azonban saját korában csak rajongását fejezte ki szeretett nővére iránt a zeneszerző.



























