Joseph Haydnt éheztették, verték, mégis igazi csoda történt a bemutatóján

Mozart és Beethoven mellett Joseph Haydn a klasszicista korszak egyik leghíresebb zeneszerzője. Rendkívül termékeny volt, több mint 100 szimfóniát, 60 vonósnégyest, valamint egy tucat operát és számtalan más művet szerzett.
Habár a műfajt nem ő találta ki, mégis a szimfónia atyjaként ismerték Joseph Haydnt, aki idén lenne 290 éves. A gyerekkora kész rémálom volt, de tehetségének köszönhetően sokra vitte és rendkívül kalandos élete volt.
Gyakran éheztették és verték
Joseph Haydn az ausztriai Rohrau kisvárosban született 1732. március 31-én, tizenkét gyermek közül másodikként. Édesapja, Mathias nappal kerékkészítő, éjjel népzenész volt. Szívesen kísérte saját magát hárfán, miközben népi dallamokat énekelt, és gyakran biztatta családját, hogy énekeljenek vele.
Nem meglepő, hogy Joseph tehetsége ebben az idilli, természetesen zenei környezetben kivirágzott. Ez a tehetség hamarosan örökre megváltoztatta az életét. Amikor hat éves volt, egy távoli rokona, Johann Matthias Frankh meglátogatta Rohraut. Frankh iskolamester és kórusvezető volt Hainburg városában, és úgy gondolta, hogy Joseph a tanítványa lehetne. A szülők abban reménykedtek, hogy ez a képzés segíteni fogja fiúkat abban, hogy római katolikus pap legyen. Ugyan pap nem lett belőle, de szakrális zenét komponált, az egyik leghíresebb művéhez, a Teremtéshez, amelyet határozottan hite ihletett. A kis Haydn hat évesen elhagyta otthonát.
A Frankh család viszont nem nagyon vigyázott a kis zsenire. Gyakran éhezett, rendszeresen verték, és piszkos ruhákban kellett járnia. Ennek ellenére megtanulta a zene alapjait: hogyan kell hegedülni és csemballózni, és ami a közeljövője szempontjából fontosabbnak bizonyult, az éneklést.
1739-ben, nem sokkal azután, hogy Joseph megérkezett a Frankh-házba, egy Georg von Reutter nevű zenész érkezett a városba. Reutter a bécsi Szent István-székesegyház zenei igazgatója volt, és új tehetségeket kutatott fel székesegyházi kórusaihoz. Felderítőútja során Reutter meghallgatta Haydnt, és mély benyomást tett rá, így kapásból kórista állást ajánlott fel neki. 1740 tavaszán Joseph nyolcévesen Bécsbe költözött. Közel egy évtizedig dolgozott a székesegyházban kóristaként, ahol továbbra sem kapott elméleti és zeneszerzési képzést, amire vágyott. Végül apjától kért pénzt, hogy tankönyvet vásárolhasson és képezhesse magát. Még mindig alig kapott enni, de ha elég jól énekelt, meghívták az arisztokrata partikra énekelni, ahol végre jól lakhatott.
Csakhogy 1749-re a hangja kezdett mutálni, ami akkoriban a fiatal fiúk pályafutásának végét jelentette. Reutter azt javasolta, hogy kasztrálják Haydnt, de szerencsére apja nem támogatta az ötletet, és megakadályozta a műveletet. Így történt, hogy a tinédzser Josephet kirúgták és hajléktalanná vált. Szerencsére egy Johann Michael Spangler nevű ismerőse felkarolta. Szállást biztosított, Haydn szabadúszó zenészként kezdett dolgozni.

























