„Semmi sem hasonlítható a szerelem nélküli kötöttség nyomorúságához” – ezért nem ment soha férjhez a 205 éve elhunyt Jane Austen

Az egyik legelső női regényíró volt, aki realisztikusan ábrázolta a kor házassági és szerelmi kérdéseit, ő maga viszont sosem ment férjez, pedig lehetősége lett volna rá. Jane Austen 205 éve, július 18-án hunyt el, ebből az alkalomból pedig utánajártunk az írónő kalandos és egyben tragikus szerelmi életének.

Sosem ment férjhez, mégsem volt tapasztalat híján

Fanny Knight 1814-ben sorsdöntő dilemmával nézett szembe. Végre valahára kapott egy tisztességes házassági ajánlatot, viszont a lehetséges életre szóló kapcsolatnak köze sem volt a szerelemhez. Ahogy az a 18-19. századi Angliára jellemző volt, a házasságok inkább üzleti, mintsem érzelmi alapon köttettek. A lány nagynénje sem könnyítette meg a dolgát, mert bár felhívta a figyelmét arra, hogy nem érdemes elutasítani a kérést egy lehetséges jobb reményében, ugyanakkor figyelmeztette arra is, hogy „semmi sem hasonlítható a szerelem nélküli kötöttség nyomorúságához” – írja a multkor.hu. Ez a bölcs nagynéni nem volt más, mint a kor legendás irodalmi alakja, Jane Austen, aki az utókornak fennhagyott – és azóta világhírnévre szert tevő - romantikus lányregényeinek köszönhetően nem szorul részletes bemutatásra. Érdekes viszont, hogy bár könyvei a szerelem és a házasság témaköreire összpontosulnak, ő maga sosem ment férjhez. Na, nem mintha nem lett volna rá lehetősége.

Párválasztás, mint üzleti megfontolás

Mai szemmel szinte felfoghatatlan, hogy néhány évszázada még az a hölgy számított csábítónak és „jó partinak”, akinek a családjától gazdag hozományra lehetett számítani. Ez Jane és nővére, Cassandra esetében komoly problémát okozott, ugyanis szüleik igen nehéz körülmények között tudták csak felnevelni őket, hozományra pedig szinte esélyük sem volt. Azért nem volt minden veszve, hiszen egy hasonló körülményekkel rendelkező lány továbbra is támaszkodhatott a szépségére, jól neveltségére, nyelvi és művészeti tudására, aminek Jane és nővére szerencsére nem volt híján. Így aztán esélyük nyílt rá, hogy olyan kérőt találjanak, akivel aztán életük végégig anyagi biztonságban élhetnek. Ilyen kérő pedig akadt is bőven.

Lapozz, cikkünk a következő oldalon folytatódik!

A jelöltek

Jane elsőként egy családi baráttal, az ír származású Thomas Lefroyjal került közelebbi kapcsolatban. Több alkalommal jelentek meg különféle eseményeken és az írónő gyakran mesélt leveleiben nővérének az együtt töltött időről. 1796 januárjában aztán egy igen különös levél érkezett Cassandrának: „Erősen arra számítok, hogy ajánlatot kapok majd barátomtól az este folyamán. El kell azonban utasítanom, hacsak meg nem ígéri, hogy megszabadul a fehér kabátjától.” A levél tartalma máig lázban tartja az irodalomtörténészeket, hiszen nem tudjuk biztosra, hogy megtörtént-e az a bizonyos lánykérés és a fehér kabátról sem esett több szó későbbi fennmaradt levelekben. Mindazonáltal Jane Austen és Lefroy kapcsolata ekkor bizonyosan véget ért, hiszen a férfi hamarosan visszatért Írországba, ahol később a legfelsőbb bíróság vezetőjeként vált ismertté.

Ezt követően 1802-ben nyílt az írónőnek újabb lehetősége a házasságra. Ekkor a maga 27 évével már vénlánynak számított, így nem kisebb meglepődést okozott a társaságban, mikor a nála 6 évvel fiatalabb Harris Bigg-Wither feleségül kérte. Jane igent is mondott az ajánlatra, de a jegyesség nem tartott sokáig, a lány 24 órán belül felbontotta azt. Máig nem tudni pontosan, hogy mi vezette erre a döntésre. Egyesek szerint a gyászoló nővérével való együttérzés (aki éppen ekkor vesztette el vőlegényét) állhat az ügy hátterében, mások az évekkel később unokahúgának írt levélre mutatnak, miszerint Jane nem akart szerelem nélkül házasodni.

Egy lehetséges szerelem

A fent említetteken túl még egy esetről tudunk, ahol Jane-nek esélye nyílt a szerelemre, bár a történet elég tragikus véget ért. Az Austen család Bathban töltött évei alatt rendszeresen lejárt a tengerpartra és az egyik nyaralásuk alkalmával Jane megismerkedett egy igen szimpatikus fiatalemberrel, akivel állítólag rögtön egymásba is szerettek – írja a she.hu. Bár útjaik elváltak, Jane a lelkére kötötte ifjú szerelmének, hogy amint lehet, látogassa meg őket újból. Nem sokkal később viszont a férfi halálhíréről értesültek a parton. A tragédiáról Jane nővére, Cassandra, a húga halála után mesélt az unokahúgainak, majd évekig nem is írtak róla, így a történet valódiságát érdemes fenntartásokkal kezelni. Egy azonban biztos: ha átélni nem is élte, írni szívszaggatóan tökéletesen tudott a szerelemről és ez az ajándéka vélhetően örökre velünk marad.

Leadfotó: 123rf.com