A nő, aki három fia mellett dolgozik rendületlenül az autista fiatalokért

A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Kovács Henriettával, az Autistic Art Alapítvány ügyvezetőjével beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb hétköznapi hős kategória díjának egyik várományosa 2020-ban.

Ismerd meg a jelölteket! – Kovács Henrietta

Kovács Henrietta eredendően angol-magyar szakos tanár és három fiú édesanyja, aki - bármilyen hihetetlenül hangzik - úgy érezte, vannak felesleges energiái, amit a civil szektorban szeretne hasznosítani. Először egy Down-szindrómások megsegítésére létrehozott egyesülethez került, majd 2016-ban megismerkedett az autizmussal és az Autistic Art Alapítvánnyal, ahol jelenleg is dolgozik ügyvezetőként. Az alapítvány már 2007 óta működik és az autizmussal élő fiatalokat és felnőtteket segíti országszerte 11 lakóotthon támogatásával, valamint az ott folyó rendszeres rajzfoglalkozások szervezésével.

Az otthonokban nemcsak emberhez méltó körülmények között létezhetnek az autizmussal élők, hanem a művészeti értékkel is bíró rajzprogram segítségével, 2010 óta kibontakoztathatják tehetségüket is. Az alkotásokkal ráadásul az autista fiatalok hozzájárulnak ellátásuk költségeihez is, mivel ezeket az alapítvány aukciókon elárverezi, valamint a grafikákat különböző írószereken és élelmiszereken vagy akár dizájner termékekhez is felhasználják, amelyekből szintén bevételhez jutnak. A missziót utánozhatatlan lendülettel képviseli az elhivatott családanya, aki 2020-ban A Leginspirálóbb hétköznapi hős kategória díjának egyik lehetséges nyertese a Femcafe Gála - Inspiráló Nők Estjén.

Mennyire lepett meg a jelölésed?

Bevallom, nem volt ismert számomra, hogy a Femcafe.hu-nak van egy ilyen nagyszabású gálarendezvénye, ahol ráadásul díjakat is osztanak, nem is akármilyen kategóriákban. Nagyon örülök ennek a jelölésnek, de rettenetesen meglepett. Éppen síelni voltunk a családommal és a kolléganőm hívott fel, hogy közölje a jó hírt. Eszembe sem jutott, hogy a munkámmal inspirálhatok másokat, ezért különösen jól esett, hogy rám gondolt a jelölőbizottság.

Ahogy ismert lett számodra a gála célkitűzése, mennyire tudtál azonosulni azzal, amit képvisel? Szerinted fontos, hogy a nők elé hiteles példaképeket állítson a média?

Mindenképpen fontosnak tartom ezt a rendezvényt és az üzenetét. Önmagában az, hogy van egy esemény, ahol ilyen mértékben irányul a nőkre a fókusz az példaértékű. A legtöbben úgy éljük meg a hétköznapjainkat, hogy szerencsés esetben van egy társunk, gyerekeink, egy háztartásunk és emellett egy hivatásunk, amelyben szintén szeretnénk helytállni. Nagyon boldogító, ha egy olyan munkahelyen dolgozunk, amit valójában szerethetünk, amiben azt érezzük, hogy egyik napról a másikra eredményeket érhetünk el. Ez egy oda-visszaható folyamat, hiszen ha egy nő a munkájában sikeres, akkor a családi életébe is beviheti ezt az energiát, jobb feleség és jobb anya válhat belőle. Szerintem ez a kezdeményezés erre irányítja rá a nők figyelmét. Most, hogy én is bevonódtam, megnéztem az elmúlt évek díjazottjait és örömmel láttam, hogy sokakról hallottam már és bizony hatottak rám. Nem veszek csomagolt termékeket, vagy odafigyelek, honnan és hogyan választok magamnak ruhát. A példaképek tehát igenis hatnak ránk.

Te milyen inspirációt kapsz az alapítványi munkád által?

A legtöbbet, mert megtanított priorizálni. Fogyatékos emberekkel dolgozom, akiket maximálisan tisztelek, hiszen bár fizikailag, értelmi képességeiket tekintve esetleg gyengébbek, elesettebbek, mint mi, ugyanakkor lelkileg sokkal erősebbek nálunk. Olyan erő van bennünk, ami belőlünk hiányzik. Hajlamosak vagyunk nyafogni és csak a problémát látni, ahelyett, hogy odanyúlnánk és megoldanánk a gondot. Ez a fajta látásmód az életem minden területén inspirál.

Mit üzennél azoknak a fiatal lányoknak, akik még keresik az útjukat a munka világában vagy pályamódosításban érintett hölgyeknek? Hogyan lehet kiteljesíteni önmagunkat a szakmánk által?

Ez egy nagyon nehéz dolog, keresgetni kell. Őszintének kell lenni magunkhoz és beismerni, hogy ha rosszul választottunk. Menni kell tovább és keresni, ameddig csak lehet. Én abban bízom, hogy mindenkinek van egy saját ügye, amit képviselhet, ha pedig a hétköznapi munkája során ez csak részben valósul meg, akkor forduljon a civil szervezetek felé. Úgy gondolom, már elég hangosak és transzparensek vagyunk ahhoz, hogy meglássák az emberek a lehetőséget ebben a szférában is.

SZAVAZZ KOVÁCS HENRIETTÁRA ITT!

Leadfotó és fotók: Kovács Henrietta, Autistic Art Alapítvány