A hiszékenység megöli a boldogságot - így tegyél ellene!

A mai világban könnyebb hiszékenynek lenni, mint szembenézni a valósággal. Mit tehetünk, hogy leszokjunk róla? Olvasd el szakértőnk, Kováts Krisztina tanácsait!
Hol akad el boldogságunk - a hiszékenységünkben?
Nem nézünk utána dolgoknak (mikor kezdődik az előadás, mikor indul vonatunk, hol lesz a találkozó, stb.), inkább elhisszük környezetünknek azt, amit mond – bár érezzük, hogy valami nem stimmel. Később aztán bosszankodunk. Lehozzák a fiúk a „csillagokat az égről” – tudjuk, hogy nem lehet, mégis hiszünk – s később csalódásunk az egekig ér. Tudjuk, hogy szerettünk nem mond igazat, de becsukjuk a szemünket, hogy ne lássunk – kiderülve a turpisság, mégis fájdalmat okoz.
Mindezt – majdhogynem tudatosan tesszük, ám egy idő után a csalódást, a zuhanást nem kerülhetjük el. Miért vagyunk hiszékenyek mikor érezzük/ tudjuk, hogy valami nem igaz? Miért jó elhinni azt, ami szinte „üvölt”, hogy illúzió? Miért kábítjuk magunkat?
Mi is utána nézhetnénk a dolgoknak – de kényelmesebb elhinni valaki válaszát. A lustaság sokszor nagyúr az életünkben. Tudjuk, hogy a csillagok fent maradnak az égen – de olyan boldogságos, hogy a lehetetlent is megteszik értünk. Látjuk, hogy szerettünk hazudik, de „az nem lehet”, hisz akkor hogyan szeressük? Gyorsan becsukjuk szemünket, nehogy kijózanodjunk!
Mi ezek mögött az azonos, miért hisszük el azt is, ami nem igaz?
Van, hogy a kényelem vezérel. Minden figyelem energia – utána nézni dolgoknak energiát, erőt követel. Próbáljuk megspórolni ezt, bár meglehet, nagyobb árat kell fizetni a rossz információért, mint amennyibe kerül egy ellenőrzés. Van, hogy nem bízunk magunkban, nincs önbizalmunk, s a bennünk levő űr, szeretet iránti vágy talál „párjára” – valakire, akinek szép szavai ezt az űrt betöltik. Egy pillanatra jobban érezzük magunkat, de az csak a pillanatnak szól. Van, hogy mindent tudunk, mindent látunk, de nem akarjuk a valóságot, megrémiszt annak hidegsége. Nem akarunk józanodni, mert akkor bántani kéne azt, akiről azt gondoljuk, hogy szeretünk, de leginkább magunkat. Nem engedjük, hogy illúzióink szertefoszoljanak.





























