Szereted a hatvanas éveket? Már mutatjuk is az új kedvenc törzshelyed!

A fejlett XXI. század modern, urbanista világában már csodaszámba mennek a XX. század vívmányai. A fekete-fehér képcsöves televízió, a kézzel hajtott diavetítő, a táskarádió, mind-mind feledésbe merült. Vagy mégsem? Budapest belvárosában nyílt egy bár, a Trabant ’60, ahová belépve a régi, elfeledett tárgyak között a szemünk láttára elevenedik meg a hatvanas-hetvenes évek vidám színkavalkádja, amit mindenkinek látnia kell! (x)

„Trabanton szállni élvezet, gyorsabban száll, mint a képzelet!”

Legtöbbször a múlt emlékeiről két kép szokott beugrani: a lepusztult, romos hangulatú, ócskapiacról összeverbuvált lomok halmaza, vagy épp ellenkezőleg, az előre átgondolt, letisztult, sőt mindenre kiterjedő enteriőr. A Trabant ’60 az utóbbihoz tartozik. Egyedülálló módon idézi fel a hatvanas, hetvenes, sőt a nyolcvanas évek stílusát. Ez már a névválasztásban visszatükrözik, hiszen nem másról kapta a nevét, mint egy nem is olyan régi, viszont azóta már letűnt kor életérzését idéző „csodajárgányról”.

A névhez ráadásul nem is akármilyen Trabi dukál! A bejárattal szemben lévő konzolon egy eredeti, az elsők közt, 1962-ben gyártott P50-es útitárs fogadja a betérőket. A tulajdonosok Németországban találták meg, megvették, majd itthon felújították. A kétütemű motort eltávolították a motortérből, majd a bisztró társéttermén, az Urban Betyáron keresztül tolták, vonszolták, oldalára fordítva logisztikázták be a terembe, ahol emelő segítségével tették a helyére. Elképzelhetetlen? Nézd csak meg:

„Vágódj be a bugi-batárba, elviszlek a Tedd-ide-bárba!”

Mint a rock & roll, csak úgy forgunk-pörgünk a sok-sok látványosság között. Nincs olyan négyzetcentiméter a teremben, ahol ne köszönne vissza ránk valami érdekesség ebből a fantasztikus korszakból. Az autó melletti damilon pedálos moszkvicsok versenyeznek, három ősrégi televízióban pedig korabeli híreket, időjárást és olyan meséket vetítenek, mint a Mézga család, vagy a Kisvakond.

Akár egy régi blokkolóórában is kilyukaszthatjuk nyilvántartó kartonunkat, a falon pedig apáink, nagyapáink fiatalságát idéző motorok tankjai sorakoznak. Egy másik telis-tele van eredeti lemeztáblákkal, poszterekkel, míg velük szemben üvegpolcokon hamisítatlan régiségek csoportosulnak: Rubik-kocka kollekció, az egykori lemezárúgyárból származó játékok, csatos üvegek hada, szódásszifonok, mesekönyvek és egyéb szemet gyönyörködtető alkotás.

Az asztalok is különböző témákat elevenítenek fel: a könyvtárt idéző kanapékon nyugodtan pihenhetünk, miközben mondjuk a Ludas Matyi, Nők lapja, vagy az Élet és irodalom régi lapszámait lapozgathatjuk, a gyerekeinknek pedig a mi ifjúságunkból származó mesekönyvekből olvashatunk fel. A ’70-es évek műbőr foteljei az üzleti világot idézik, míg a színes poharakkal megterített asztalnál a ’60-as évek bohémsága köszön vissza. Személyes kedvencünk az igazi fodrászsarok, ahol brutálisan nehéz fodrászszékekben ücsöröghetünk, miközben egy lámpává alakított fodrászbúra világít felettünk.

Fantasztikus gyűjtemény

A berendezés darabjait egyesével, évek alatt gyűjtötték össze, restaurálták, majd tudatos rendszerszerűséggel helyezték el végleges helyükön. „Otthon többnek tűnt, de ahogy a helyükre kerültek, kiderült, hogy hoppá, azért még gyűjtenünk kell,” meséli Leidal Gábor a tulajdonosok egyike.

Minden, de minden eredeti, egyetlen reprodukciót se keress: inkább foglalj helyet egy ikonikus dizájnú széken, igyál egy speciális Trabant koktélt a dohányzóasztalnak avanzsált tekerőgombos tévénél, vagy egyél egy igazi csalamádés hambit a színes, retró asztalon, miközben az üveglapba épített régi ét- és itallapokban nosztalgiázol! A terem közepén lévő pillért ötletes megoldásként hirdetőoszloppá alakították, amit valódi, korabeli plakátok borítanak, illetve itt lehet megtalálni a séf étel-ital ajánlatát is. A mennyezetre szerelt konvejort, azaz szállítóeszközt egyedileg ide készítették. A szállítórendszerre aggatott bőröndök megállás nélkül mennek körbe-körbe, ezzel is egyfajta időutazást idézve fel.

„Traabi, traabi, traabi… traabi, traabi, traabiszóda”

A bisztró egyébként az Urban Betyárból nőtte ki magát. Az étteremkolosszusnak volt még egy be nem rendezett terme, ami még várattatott magára. Keresték, hogyan illene az eddigi koncepcióhoz. Végül az otthon felhalmozott retrótárgyak adták az ötletet, hogy azok felhasználásával a magyar vonalat továbbvíve egy teljesen új egységet hozzanak létre.

A két étterem átjárható, a konyhájuk is egy és ugyanaz, csak a kínálatukat egészítették ki, hogy étlapjukról is visszaköszönjenek a régi kedvencek és híven tükrözzék az adott korszak gasztronómiáját. Bátran kóstold meg a házi kolbászukat mustárral, vagy a borjúpaprikásukat nem mással, mint a jó öreg tojásos galuskával! Az itallapon pedig olyan klasszikusokkal találkozhatsz, mint a Traubisoda, de a fantasztikus házi szörpjeik mellett azért a Márka Meggy sem hiányozhat. Fizetésként pedig ne lepődj meg, hogy a számlatartó egy ódon útlevél, esetleg egy úttörőkönyv!

Nézd meg a saját szemeddel!

A Trabant ’60 egy igazi autentikus kincs mindenki számára: a fiataloknak újdonságként hat minden itt látott, míg az idősebb korosztálynak visszaköszön a saját ifjúságuk. A hely jellegéből adódóan nyugodtan betérhetünk egy finom, különleges ebédre, míg az esti órákban baráti, sőt akár céges összejöveteleket, bulikat is szervezhetünk ide, hiszen minden adott a jó hangulat eléréséhez!

A cikkhez tartozó galéria: 

Szólj hozzá Te is!