Nem mindig örül a gyerek a meglepetésnek - Mit tehetünk?
A meglepetésről mindig az a jelenet jut eszembe, amikor Tréfi törp átnyújtja a piros szalagos dobozt a másik törpnek, aki örömmel kibontja, mire az felrobban a kezében, koromlepte arcában világít a szeme fehérje. Szülőként éreztem már úgy magam, mint akinek a kezében pukkant szét a meglepetés. Csak pislogni tudtam, ahogy elnéztem a gyerekem viselkedését.
Egy szülőt sem dob föl, ha a gyereke hangot ad a csalódottságának. Pláne, ha nagy hangot! Olyankor bennünk is megjelenik a csalódottság, hiszen nem erre számítottunk. Érdemes megnézni, hogy mi követi még. Sértettség, harag, elutasítás? Mert, ha gyenge pontunkra tapintott a gyerek, jobb felismerni! – mondanám ilyen egyszerűen, de ez mégsem könnyű művelet, mert nem látjuk magunkat kívülről. Ilyenkor jönne jól akár a társunk visszajelzése, akinek feltűnhetett már, hogy adott esetben túlzóan reagálunk a gyerek viselkedésére.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Érzékeny szülő
Ha az fogalmazódik meg bennünk, hogy „ezt aztán nem hagyhatjuk szó nélkül” „így nem lehet viselkedni” „szégyellje magát, hogy nem becsüli, amit kapott” „bezzeg, ha én ezt mondtam volna a szüleimnek”, akkor valószínű, hogy egy rég eltemetett emlékünk kiállt gyógyírért. Amikor gyerekként hasonló csalódottságot éltünk meg, de nem mutathattuk ki, ezért nem tudunk mit kezdeni azzal sem, ha a saját gyerekünk megteszi. Vagy mi is sírásban törtünk ki, amit keményen leszóltak a szüleink, így az él bennünk, hogy „ezt a viselkedést mielőbb el kell nyomni, ennek nem lehet teret adni, mert abból csak rossz dolog származhat, ez a viselkedés büntetendő”. Esetleg kisebb, nagyobb testvérként tehetetlen, akár dühödt elszenvedői voltunk hasonló helyzeteknek, ami a szüleink és a testvérünk között zajlott.
Erre a felismerésre jutott a barátnőm férje is, miután átbeszélték, hogy mi az, ami ennyire érzékenyen érinti, amikor a fiuk kiborul attól, hogy nem pont azt az ajándékot kapta, amire számított. Rádöbbent, hogy gyerekkorában ugyanezt „művelte” a testvére is. Felismerték a családi mintát mögötte – amitől ott eszkalálódott a probléma –, így változtatni tudott, tudtak a feleségével rajta. Rugalmasan alkalmazkodtak a fiukhoz azzal, hogy listát írhat, mostanra linkeket küldhet arról, amit szeretne, és ebből választják ki a szülők, amit végül meglepetésként kap a jeles napon.
Érzékeny gyerek
Azt mondják, hogy az érzékeny gyerekek lelki békéje a napi rutin nyújtotta kiszámíthatóságra és kontrollra támaszkodik. Ha ezt megzavarjuk egy eseménnyel, hirtelen változással, akár meglepetéssel, könnyen aktiválhatjuk a gyermek önvédelmi mechanizmusait: félelem, idegesség, kihátrálás. Nem vagyok a téma szakértője, csupán édesanyaként mondom, hogy egy-egy ilyen időszak sok gyereknél megfigyelhető bizonyos életkorban vagy éppen egy külső esemény hatására.
Erőltessük, ne erőltessük?
Az erőltetés vs. nem erőltetés „módszerében” változást látok a pár generációval korábbi és a mostani szülők hozzáállásában. Talán éppen egyenesen arányosan a pszichológiai háttértudás terjedésével, amire támaszkodva a gyermeknevelési eszközök megválasztásánál egyre inkább szemponttá válhatott maga a gyermek – a felnőttek igényein és szándékain túl. Gondolok itt arra, hogy ha az előző bekezdésben említetteket figyelembe vesszük, akkor mi már aggodalom nélkül elvetjük annak erőltetését, hogy pedagógiai szándékkal egyre több váratlan helyzet elé állítsunk egy érzékeny gyermeket ahelyett, hogy törekednénk „belülről” megerősíteni őt – képessé tenni arra, hogy ő maga mérsékelni tudja a szorongását.
De bátran engedhetünk az ajándékozásról alkotott elgondolásainkból is, csökkentve a meglepetéssel járó helyzeteket, amíg nem mutat nagyobb rugalmasságot ebben a gyermekünk. Megfontolandó az is, hogy esetleg úgy tekintsünk erre a területre, mint egy indikátor, ami jóllehet, azt mondja nekünk, hogy a gyerekkel való kapcsolatunk is megerősítésre szorul, hogy valóban az ő igényeire válaszul változtassunk a korábbi szokásainkon egy időre.
![meglepetés ajándék gyerekeknek erőltetés](/sites/default/files/images2021/4_lifestyle/gyerekek_ajandek_meglepetesnek.webp "A "meglepetés erejével" legyünk körültekintőek.")
Nevelés kérdése is
A fiam a nagymamától kapott karácsonyi ajándékán többször háborgott. Pontosabban addig, amíg nem értettem meg vele, hogy ezt ilyen formában ne tegye. Első blikkre egy nagyszájú, elégedetlen kölyöknek tűnhetett volna, ahogy fennhangon méltatlankodott, hogy semmire sem jó a kapott ajándék. Ráadásul milyen drága volt! – és még anyagiasnak is látszott. Meg hálátlannak, ahogy mindezt nem rejtette véka alá a nagymama előtt sem. Kedvem lett volna leteremteni, úgy elkerekedett a szemem.
Aztán rájöttem, hogy nem erről van szó. Hanem arról, hogy:
- a gyerekünk bizony megtanult méltatlankodni, bosszankodni, ahogy tőlünk láthatta, ez volt a „performansz” része,
- alakul a pénzfogalma, ezt hangoztatja azzal, hogy sokallja a 6000 forintot érte,
- valóban csalódásra adott okot, hogy a nagy dobozban csupán két vékonyka újság és egy kilincsre akasztható fityegő volt.
Az igazi meglepetés
Felkészültél a cukiságra? Az új Barbie Cutie Reveal meglepetés sorozatban a trendi babák egész alakos, puha állatkás kosztümben érkeznek, és a dobozban a szuper kiegészítők mellett egy kis kedvencet is találsz.
Szegény nagymama sem erre számított. És minden bizonnyal mindez arról is szólt, hogy még nem tanítottuk meg neki, hogyan fogadjon ajándékot úgy, hogy ne bántsa meg az ajándékozót akkor sem, ha nincs pont ínyére, amit kapott. Nem a megjátszáson van a hangsúly, hogy olyat mutasson, amit nem érez. Inkább arra hívtam fel a figyelmét, amit a másik érezhetett.
Első körben meghallgattam a panaszait – a méltatlankodást és mindent korrigálás nélkül –, aztán megneveztük az érzést körülötte: csalódottság, ami mindezt mondatja vele. Elismertem, hogy milyen jól érzékeli az ár-érték arányokat! – új fogalom, amiről lehetett beszélgetni. Majd leteremtés és megszégyenítés helyett az empátiájára próbáltam hatni. Elképzeltettem vele a nagymami szándékát, igyekezetét. Felemlegettük a mami korábbi ajándékait, amik szuperek voltak, és mind arról szóltak, hogy mennyire figyeli őt. Mit érezhetett ő, amikor rájött, hogy ezzel az ajándékkal most félrenyúlt? „És amikor téged hallott panaszkodni?” A konklúziót már egyedül is levonta, hogy „akkor ez biztos rosszul esett neki”.
Végezetül...
Amikor szétvet az ideg, mert úgy látjuk, hogy a gyerekünk fene nagy csalódottságában éppen széttrollkodja a családi ünnepet, jusson eszünkbe (abszolút nem fog), hogy évekkel később ezek a drámák is a családi anekdoták körét gyarapítják. Bölcs öniróniával kerekíthetünk belőlük vígjátékba illő jelenetsorokat – szülőtársaink szórakoztatására – és ez így van jól.
Lead fotó, fotó: Pexels /Cottonbro, Thirdman/
Oldalak
Hirdetés
