Lifestyle

"Végtelen nyugalommal töltött el, hogy éppen ott vagyok, ahol lennem kell"

Gimnazista koromban sokat utaztam busszal, vonattal, és mindig vittem magammal egy Schaffer Erzsi-kötetet. A sorain keresztül szívmelengető történetekbe léphettem át. Olyan szemmel látott és láttatott hétköznapi jeleneteket, hogy elhittem, bármelyik sarkon várhat egy nagyszerű történet engem is. Szeretnék emlékezni és emlékeztetni erre az érzésre. Hasonló történt velem a hétvégén.

Nagyon vártam már a találkozást az édesapámmal és a faluval, ahova fél évvel ezelőtt költözött. Bennem is él az erdélyi romantika, amit sok magyar dédelget. Talán a valamikori keskeny földesút kapott aszfaltburkolatot, rendre le kellett húzódnunk, ha szemből is jöttek. Kora délutánra érkeztünk meg a dombokkal ölelt településre. Köszöntöttük a háziakat, kipakoltunk, s együtt indultunk el a falu „főutcáján” – somolyogva hívta így édesapám.

FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról

Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.

A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.

A faluról

Egy nagy, lakatlan, tornácos épület áll a szomszédságukban, szemközt egy töpörödött ház kéménye füstölög. Mellette egy toldozott-foltozott ház, udvarán tyúkokat etet a néni, magyarul köszönt. A soron következő vályogház teteje beomlott, a másiknak valószerűtlenül ferdén áll a kerítése, így a neki támasztott bicikli is. A keskeny árkocska csak a kereszteződésig kísér, onnan mélyen kimart, betonnal bélelt árok váltja – máris szökdécsel felette a fiam. Én még helyezkedem az ismeretlen utcaképbe, régen érzett falusi szagok közé, amikor ő derűsen felkiált: „Anya, nekem nagyon tetszik itt!”

FemAnyu erdély illusztráció

Az istentisztelet

Vasárnap reggel éppen az újonnan kialakított csibekeltető háznál vagyunk, amikor megkondul a harang a falu felett. Átfut rajtam a gondolat, hogy jó lenne elmenni egy falusi misére! Református istentiszteleten még sose voltam. Mégis elhessegetem a gondolatot. A következő harangszónál aztán megtoldom annyival, hogy elhívom a férjem is. Nem hozza lázba a lehetőség, jól elvannak apámmal a forgácsillatú 30 fokban, az itatókat bütykölik. Szeretem elnézni a tevékeny atyai társaságban – kevés része volt benne gyerekként. Csak nekem szól hát a „kikérő”, s hogy miért, megtudom majd, ha felmegyek arra a dombtetőre, pont rálátni innen.

Úton

Friss aszfalton vezet az utunk a templom felé, közben kiokosít a lány arról, hogy a reformátusok nem vetnek keresztet és másként köszöntik egymást, mint a katolikusok. Csalódottan hallom, hogy a közösségi házban leszünk. Kevesen jönnek össze ahhoz, hogy felfűtsék a templomot. Grandiózus épületbelsőre, kissé áporodott, jéghideg levegőre, recsegő padsorokra készültem, ehelyett egy alacsony termecskébe araszolunk, balra ülnek az asszonyok, jobbra a férfiak – igazít el a kis gardedámom. A fiamnak sincs ellenvetése, hogy jobbra tartson a párjával. Ő az egyetlen gyerek itt, s talán a harmadik az egész településen.

erdély templom utazás fotó táj zöld természet épületek házak

A várakozás

Hosszú tízperc következik, előbb beültünk. „Bírja-e Jonatán?” – nézek egy sorral hátrébb a szoba másik felére. „Hogyne bírná?!” – válaszolok magamnak. A néma várakozás, szemlélődés sem hiába való tapasztalás, még ha kényelmetlen is az első percekben, jól emlékszem gyerekkoromból. Igaz, a katolikus templomban több nézegetni való akadt! Jobb híján én is az érkezőkön merengek. Elképzelem, hogy milyen lehet nekik itt élni, mit jelenthet számukra egy-egy ilyen vasárnapi alkalom. A fiam talán azt játssza magában, hogy kinek milyen háziállata lehet? Bálna a kádban, mókus a kabátzsebben... Legalábbis kisebb korában ezzel szórakoztunk, ha várni kellett.

A találkozás

„Nem kell felállni, amikor belép a lelkésznő!” – int a lányka mellőlem, visszakérdezni sincs időm, máris egy csinos, huszonéves nő érkezik az asztal mögé, amin szerény virág díszeleg. A háttérben kicsi kályha fénye lobog. A lelkésznő nagy mosollyal, széttárt karokkal köszönt bennünket. Lendületesen vezeti a híveket, imádkozunk, énekelünk. Már a példabeszédnél tartunk, amikor olyat mond, amitől kivirul az arcom a hátsó sorból. Mintha észrevette volna! Kötve hiszem, hogy az öltönyös presbiterek és az aranytorkú nénik ismernék „Az ifjú pápa” című sorozatot, amiből az imént idézett. Nem akarom elhinni, hogy itt, az Isten háta mögött – hadd túlozzak –, egy 200 lelket se számláló erdélyi falucska istentiszteletén a lelkésznő a Sorrentino-sorozatból idéz! „What have we forgotten?” – még hallom, ahogy Jude Law mennydörgi a Vatikán erkélyéről, ikonikus jelenet. De hallom most már karakán női hangon is, hogy „mit felejtettünk el?” Így talált meg újra ez a kérdés, amiért jöttem. „Kifelejtettük Istent a történetből” – folytatja a lelkésznő, megdöbbentően találó párhuzamba állítva Máté Evangéliumával...

Erdély táj lány ül gondolkodás

Odamenni, ahol lennünk kell

A szertartás végén még egy Himnuszt is kaptunk – így mondom –, mert annál emelkedettebbet nem is kívánhattam volna magunknak, minthogy több száz kilométerre Magyarország határától, magyar ajkú emberek gyűrűjében énekeljük el. Megtaláltam a fiacskám teli mosolyát is, ahogy a férfiak között énekelt. Végtelen nyugalommal töltött el, hogy éppen ott vagyok, ahol lennem kell. Nem mondom, hogy ritkán adatik meg, de ezúttal az idevezető utat is pontosan észleltem, nem csak azt a pillanatot, amikor megértettem az ott létem okát. A gondolatot, az érzést, a találkozást, amiért mentem.

A meglepetésről mindig az a jelenet jut eszembe, amikor Tréfi törp átnyújtja a piros szalagos dobozt a másik törpnek, aki örömmel kibontja, mire az felrobban a kezében, koromlepte arcában világít a szeme fehérje. Szülőként éreztem már úgy magam, mint akinek a kezében pukkant szét a meglepetés. Csak pislogni tudtam, ahogy elnéztem a gyerekem viselkedését.

Leadfotó: 123rf.com, Fotók: 123rf.com, Fekete Imola

Oldalak

Lifestyle
Lifestyle
Te elgondolkoztál már azon, hogy mik azok a dolgok, amik mindig megtalálhatóak a hűtődben és a konyhádban? A hollywoodi filmekben általában mindig látunk sört a hűtőben, de az nincs a magyarok...
Sztárok
Kevesen tudják, de bizony Jennifer Lawrence-nek két bátyja is van, akik gyakran megtréfálták gyerekkorában, ám ennek ellenére mindig is szoros kapcsolatuk volt a testvéreknek, és ez így van a mai...
Fashion&Beauty
A hiperpigmentáció olyan állapot, amely során a bőrön sötét foltok jelennek meg, melyek az egyenetlen melanin eloszlás miatt alakulnak ki. A jó hír viszont, hogy felveheted a küzdelmet a nemkívánatos...