Elstartolt a 27. Budapest Pride Fesztivál
Idén immár negyedik éve egy hónapos a Budapest Pride Fesztivál (2022. június 24. - július 24.), melynek ideje alatt civil szervezetek és magánszemélyek több mint 60 programján vehetnek részt az érdeklődők Budapesten és a fővároson kívül 5 településen.
A közösségi válasz a jó megoldás
Június 24-én elindult a 27. Budapest Pride Fesztivált. Az idei szlogen (“Vedd vissza a jövőd!”) rámutat a társadalomban jelenlévő különböző hatású, ám hasonló gyökerekből táplálkozó és egymást erősítő, rendszerszintű problémákra (rasszizmus, lakhatási válság, ökológiai krízis, a demokráciába vetett hit válsága, homofóbia, transzfóbia és szexizmus), valamint az azokra keresendő megoldási lehetőségekre. A minket körülvevő kaotikus valóságra sokan szorongással, míg mások dühvel vagy egyre fokozódó apátiával reagálnak. A Budapest Pride csapata hisz abban, hogy a társadalmi problémák megoldására a közösségi válasz a megoldás: az alulról szerveződő kezdeményezések és az egymás ügyeit segítő, rendszerkritikus civil összefogás.
A megnyitó ünnepség házigazdája, Péterfy-Novák Éva író, nőjogi és emberi jogi aktivista volt, akitől megszokhattuk, hogy akármilyen megosztó egy kérdés, nem rejti véka alá a véleményét, mindig kiáll az elnyomottakért, és felemeli szavát a sérülékeny csoportok érdekében. Az este folyamán kifejezte, hogy nem teszik boldoggá az LMBTQ közösséget ért jogtiprások és az ellenséges közbeszéd: „Az életünknek ugyanis nem arról kellene szólnia, hogy evidenciákat magyarázunk. Nem arról kellene szólnia, hogy értelmetlen, diszkriminatív törvények ellen tiltakozunk. Mint ahogy arról sem, hogy egyfolytában a kirekesztés ellen küzdünk.”
A fesztivált hivatalosan Nyáry Luca író, slammer nyitotta meg, aki idén vállalta fel nyilvánosan, hogy ő is az LMBTQ közösség tagja. Sokak számára iránymutató gondolatokat fogalmazott meg a színpadon: „hiszek a társadalmi felelősségvállalásban, és az utóbbi időszakban az LMBTQ embereket ért atrocitások ráébresztettek arra, hogy többet is tehetnék a buborékomon kívül élő társaimért.” Beszédében kiemelte, hogy „Mindig itt voltunk és soha nem fogunk eltűnni, mert bármennyire is szeretnék, ha csak pillanatnyi zavar lennénk a társadalom szövetében, a létezésünk épp úgy a természetes rend része, mint a lélegzet, az anyai szeretet, vagy az ösztön, ami egymáshoz húz minket.”