Egy múzsa élete – Szerelmi háromszögben egy művészóriással

Bár elsőre vonzónak tűnhet bekerülni az egyetemes művészettörténetbe, egy elismert művész hátországának, illetve legfőbb inspirációjának lenni nem könnyű. Az egyik legnagyobb magyar festő, Rippl-Rónai József életének két legfontosabb asszonya az élő példa erre.

Lazarine – „Emberi életem jobbik fele”

Rippl-Rónai József (akkoriban még Rippl József), a modern magyar festészet egyik legismertebb alkotója, 1861-ben született Kaposváron. Családi nyomásra eleinte gyógyszerésznek készült, már húszas éveiben járt, amikor beiratkozott a müncheni művészeti akadémiára – vélhetően ebben az időszakban született egyetlen vér szerinti gyermeke, akinek nevelésében a művész nem vett részt. A müncheni éveket követően Párizsba költözött, ahol Munkácsy Mihály keze alatt tanulta meg a festészet csínját-bínját.

Rippl-Rónai modelljei ekkoriban legtöbbször a párizsi utcákról, illetve kávéházakból kerültek ki – így ismerte meg a kissé férfias külsejű Lazarette Baudriont, aki először művészetében, később pedig a magánéletben is hű társa lett.

Lazarine (ahogyan a művész nevezte) maga is művészeti pályára készült, a festészet közös szenvedély volt a fiatal szerelmesek számára – együtt gondolkodtak, együtt alkottak, együtt háltak.

Lazarine rendkívüli türelemmel, szeretettel és empátiával támogatta a festőt, még akkor is, amikor még fűtetlen szobában, éhesen kellett álomra hajtania a fejét. A pár a századfordulót követően Magyarországra költözött, Budapest és Kaposvár között ingáztak. A környezetváltozás minden bizonnyal nem volt könnyű a mindenét hátrahagyó fiatal nő számára. A párnak saját gyermeke sosem született, 1910-ben azonban magukhoz vették Lazarine elhunyt húgának lányát, akit sajátjukként neveltek fel.

Oldalak