Hol akad el boldogságunk? Talán ott, hogy nem tudunk nemet mondani?

Mi van a háttérben?

A félelem. Félelem, hogy rosszak vagyunk, félelem, hogy megítélnek, félelem, hogy nem szeretnek. A szeretet pedig – energia. És az élethez energia kell. Minél kevesebb szeretet van bennünk, annál tüskésebbek vagyunk, annál kevésbé adjuk oda dolgainkat/ annál kevésbé örülünk a másiknak/ anyósunk sütijének. Minél kevesebb szeretet van bennünk, annál inkább rá vagyunk szorulva mások szeretetére, annál inkább ki vagyunk szolgáltatva.

Annál inkább igent mondunk, mosolyognunk – még ha hazugság is. Féltett dolgunk inkább kölcsönadjuk/napunkat átszervezzük/anyósunknak hazudunk. Nem csak neki, de legtöbbször még magunknak is. Míg össze nem sűrűsödnek az energiák annyira, hogy már robbannia kell, és egyszer csak ki tudjuk mondani, hogy nem! Ekkor elkezdődhet a tisztulás, végre önmagunk lehetünk.

Mi kell ahhoz, hogy nemet tudjunk mondani?

Hogy ne féljünk! Hogy legyen saját energiánk, ne mástól várjuk! Hogy szeressük magunkat, hisz akkor nincs hiányunk, és így nem is vagyunk kiszolgáltatva. Így már merjük mondani, hogy NEM adom/ NEM várlak/ kérlek, NE hozz semmit! A vállalt nem mindenkinek segítség! Nekünk, hogy önmagunk lehetünk, a többieknek meg lehetőség az értő figyelemre, elfogadásra. Annak megértésére, hogy - féltünk valamit /fáradtak vagyunk/ mi másképp főzünk, stb.

Lehet, hogy elveszítjük a másikat, de mit veszítünk? A besértődését, mely mögött nincs szeretet, hisz ha szeretne, figyelne és értene. A játszmázása mutatja, hogy nem adni, hanem kapni akar. Ha sikerül középpontunkban lenni, szeretjük magunkat - bátran engedhetünk mindenkit besértődni. Aki besértődik, előbb - utóbb kisértődik! Ha nem, kiesik a „szitán”, amit nem kell bánni, hisz már nincs dolgunk vele, más rezgésen vagyunk! Tehát bátran mondjunk nemet, ha szívünk azt diktálja!

Ám – ha ilyen jól vagyunk, mi lenne, ha tudatosan mondanánk igent? Felülemelkedve a bennünk levő irigységen/ kényelmességen/ megértve anyósunk rosszul kimutatott szeretetét. Középpontunkban ezt már megtehetjük. Hisz nem függünk más szeretetétől, sőt – most már mi adunk. Tudatosságunkkal átlátjuk mások kérését, s ha nekünk van mit, miért is ne adnánk? És valóban – miért is mondanánk nemet?

Minden apróság miatt felbosszantod magad? Tedd ezt, és rendbe jön a lelked

Bosszankodunk nap, mint nap. Kicsit vagy nagyon. De miért is? Mi is valójában a bosszankodás, hogyan tudja elvinni boldogságunkat? Olvass tovább!

Fotó: academicintegrity.ucsd.edu