Hol akad el boldogságunk? Talán ott, hogy nem tudunk nemet mondani?

Miért nem szeretjük a nem szót kimondani? Miért nem tudunk nemet mondani? Lehet, hogy itt akad el a boldogságunk. Kováts Krisztina szakértőnk most ebben a témában fejti ki gondolatait.

Rossz kimondani a nemet

Valahol belül mindannyian érezzük, hogy a nem szót kimondani rossz érzés. Olyan – életellenes! Jönni akar valami, és mi azt eltoljuk egy nem szóval. Elkérik kedvenc ruhánkat/könyvünket, amit szívünk szerint nem adnánk oda – ki kéne mondani, hogy nem - de nem tesszük, mit fognak szólni? Bejelentkezik egy ismerősünk, akit talán még látni sem szeretnénk – mégsem merjük azt mondani, hogy nem, nehogy megbántsuk. Anyósunk hozza a süteményt, amire valójában egyáltalán nem vágyunk, hisz mi másképp sütünk - főzünk – mégsem mondjuk neki, hogy köszönjük, nem kérjük!

Mi nem engedi kimondani, hogy nem?

Ha nem adom oda ruhám/könyvem, akkor én irigy vagyok? Ha megmondom, hogy ne jöjjenek hozzám - önző vagyok? Ha visszautasítom a süteményt - összeférhetetlen vagyok? Jönnek a gondolatok, melyekkel szapuljuk magunkat, amik megkötnek. Igent mondunk, de utána feszültség keletkezik bennünk, és tehetetlenségünkben nem csak magunkat, de mindenkit bántunk, kritizálunk a háta mögött - és egyre rosszabbul érezzük magunkat.

Mi is zajlik itt valójában? Harmóniában csak akkor lehetünk, ha gondolataink, szavaink, tetteink egyensúlyban vannak. Ha mást mondunk, mint amit gondolunk – feszültség keletkezik. Feszültség, mely jelzés! Szívünk küldi, hogy valami nincs rendben! Belső szakadás van! Valamit nem jól teszünk! Miért nem mondjuk ki, hogy - ne kérd el/ ne gyere/ ne hozz sütit!?

Fotó: thediaryofadam.com