Böjte Csaba: "A boldogsághoz irgalmasság kell, magunkkal és másokkal szemben is"

A Boldogság Nyitott Szeminárium volt az első alkalom, hogy Böjte Csabát élőben hallgathattam meg. Kicsivel a színpadra lépése előtt derült ki, hogy van egy meglepetése a közönségének - hívott egy zenekart, akik eljátszottak nekünk néhány számot. Mit mondhatnék? Ilyen ő, ilyen Böjte Csaba. Mindig arra gondol, hogyan adhatna, hogyan szerezhetne örömet. Persze, nemcsak a zenével melengette a szívünket, hanem azzal is, amit mondott. Olvass tovább!

Isten meg akarja velünk osztani a saját örömét

„Jézus Krisztusnak van egy nagyon szép mondata: 'Azt szeretném, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen és az örömötök teljes legyen.' A Jóisten tehát meg akarja osztani a saját örömét velünk. De mi az ő öröme? És mit szeretne nekünk is megadni?” – tette fel a kérdést Böjte Csaba a Boldogság Nyitott Szemináriumon tartott előadásának kezdetén.

Szerinte az első a létezés öröme, vagyis az, hogy nem valamitől függ a boldogságunk, hanem örülünk annak, hogy élünk, hogy vagyunk. Ezzel kell kezdeni a boldogságkeresést, mert ez mutatja meg, milyen kevés is elég az örömhöz.

„Eszembe jut az a három kislány, akik egy elhagyott teherautóban éltek, amíg a rendőrök össze nem szedték őket és be nem hozták hozzánk. Ilyenkor mit csináljon az ember? A gyerekek teljesen át voltak fagyva, így teleengedtük a fürdőkádat jó meleg vízzel. Amikor megláttak annyi vizet, nem tudták, mi fog történni és elkezdtek sírni. Végül a legnagyobbat beletettük, aki hamar rájött, hogy jó dolog ez. Megsimogatta a kicsiket és azt mondta: 'Ne sírjatok, szép a víz.' Látjátok, ilyen kevés dolog kell a boldogsághoz.”

Böjte Csaba szerint a másik öröm, amit Isten szeretne megadni nekünk, az a tudás, a tanulás, a kibontakozás öröme. Jó dolog az eszmélődés, jó dolog bebarangolni a világot, mondja. Ennek sosincs vége, mert egy folyamatról van szó; senki sem tud egyszer és mindenkorra megvilágosodni, neki is számtalanszor volt már ilyen élménye.

„A Hargitán sétáltam a fák között, és ott volt egy patak, benne rengeteg szeméttel, levéllel, sárral, fával. A víz azonban kettőt-hármat fordított magán, egyiket ide, másikat oda tette, majd kristálytisztán szaladt tovább. Néztem a patakot és rájöttem, hogy ezt kell csinálni. Bennem is voltak különböző sérelmek, bántások, kudarcok, de ahogy a pataknak, úgy nekem is kettőt-hármat fordítanom kell rajta és le kell tennem őket, hogy szabadon, tisztán tudjak továbbmenni. Mennyi mindent hurcolunk magunkkal? Tegyük le és merjünk tovább menni. Erről szól a megvilágosodás, a tanulás.”

A gonosz lélek is örömökkel csábít, nem csak Isten - de milyen örömökkel? Klikk!

Fotók: Kunos Attila/Femcafe