Body shaming: mi az egyáltalán, és mit tehetünk ellene?

A body shaming egyre jobban terjed világszerte, rombolja az érintettek önbizalmát, önbecsülését, sőt akár testképzavarok, táplálkozási zavarok kialakulásához vezethet. Sokan nem is hallották még ezt a kifejezést, pedig pillanatok alatt bárki érintett lehet, akinek a külseje, megjelenése eltér az átlagostól, az aktuális divat trendtől, vagy egyszerűen valakinek nem tetszik, aki ki is nyilvánítja ezzel kapcsolatos negatív véleményét. Szakértőnk, Dr. Gajdács Ágnes cikkét olvashatjátok.

Néhány példa a body shamingre (posztok alapján)

„ Akinek ilyen a testalkata, soha ne vegyen fel pl. miniszoknyát, shortot, haspólót...”

„Ha 70-80-90 (vagy akárhány) kiló vagy, esetleg narancsbőröd van, ne menj strandra, ne vegyél fel bikinit...”

„ Ilyen testalkattal ne táncolj önfeledten egy bulin, koncerten...”

„Takarodj a képernyőről, te zsírdisznó...”

„ Ilyen korú ember már nem hordhat ilyen ruhát...”

„Akinek ilyen nagy/elálló stb. a füle, az legalább takarja el a hajával, vagy húzzon sapkát...”

„Az esztétikaibalaset-szettes bírja a kritikát, és ne panaszkodjon, ha mások megbámulják, kinevetik...”

A Body shaming, röviden testszégyenítés a másik ember testalkata, testsúlya, kinézete vagy bármely más testi tulajdonsága miatti kritizálását, megszégyenítését jelenti. A body shaming a testalkaton kívül irányulhat betegségekre (főleg, ha mások által jól észrevehetők, pl. bőrbetegségek); fogyatékosságokra; a terhesség alatti, szülés utáni alakváltozásra; az életkor előrehaladtával fellépő változásokra (pl. ráncok, őszülés, férfiaknál kopaszodás); erős testszőrzetre; szemüvegességre; egyes testrészek (pl. mell, has, comb) méretére, feszességére; az izomzat mennyiségére(pl. túl kevés vagy túlságosan kigyúrt), vagy bármi másra.

A body shaming a lelki erőszak egyik fajtája, akár szavakkal, írásban, nézéssel vagy más metakommikációs eszközökkel követik el, és a viccelődéstől a kritizálásig, az előítélettől a diszkriminációig sokféle módon megnyilvánulhat.

Lapozz, a cikk folytatódik a következő oldalon!

Fotó: 123rf.com

Súlytöbblet, az eltitkolhatatlan stigma

A nyugati civilizációkban a testszégyenítés leggyakoribb formája a fat shaming, ami a (vélt vagy valós) súlyfelesleggel rendelkező emberek megalázása. Az elhízás tehát kiemelten stigmatizált, ami azért érdekes, mert a zsírpárnák az 1900-as évek elejéig a gazdagságot, egészséget, termékenységet jelképezték. Manapság viszont a súlytöbblet a lustaság, akaratgyengeség, igénytelenség stigmáját jelenti, és mivel a súlyfelesleget nehéz eltitkolni, így az érintettek számos atrocitásnak vannak kitéve.

Ráadásul az utóbbi száz évben kb. 10 évenként változik az alak-divat. A testalkati adottságok egy része viszont nem változtatható meg, más testi adottságokat trendivé lehet változtatni, de a következő alak-trend váltásnál kimehetnek a divatból.

Időközben az elhízás világjárvánnyá vált, a lakosság egyre nagyobb része rendelkezik súlyfelesleggel, és sok érintett elégedetlen a külsejével, mert a médiában, reklámokban látható tökéletes alakú emberek látványa frusztrációt, feszültséget okoz, és aktiválja a társas összehasonlítás jelenségét. A társas összehasonlítás lényege, hogy mivel bizonyos képességek, adottságok, tulajdonságok nem mérhetők közvetlenül, ezért ezeket csak mások hasonló tulajdonságaihoz, vagy az adott közösség által elfogadott normákhoz viszonyítva tudjuk értékelni.

Fotó: 123rf.com

Van összefüggés az önértékelés és a testsúly között

A testkép kialakulásában például szerepet játszik, hogy saját testünket szubjektíve mennyire gondoljuk karcsúnak, egészségesnek az aktuálisan fennálló, a minket körülvevő társadalomnak a mi nemünkre és életkorunkra kialakított alak-trendjéhez viszonyítva. Vannak olyanok, akik hajlamosabbak a társas összehasonlításra, önértékelésük alacsonyabb, vagy még kialakulóban van (pl. kamaszok), érzékenyebbek mások visszajelzéseire, könnyebben kialakulhat a külsővel kapcsolatos szégyenérzet, ezért a testszégyenítés sokkal erőteljesebben hat rájuk, és könnyebben alakulhatnak ki testképzavarok.

Serdülőknél például az önértékelés és a testsúly között kimutatható az összefüggés, lányoknál az alacsony önértékelés a normál testsúlyúak 5%-ában, a túlsúlyosok 12%-ában, az elhízottak 20%-ában fordul elő, ami 4-szeres különbség. A jelenség a fiúkat is érinti, a normál súlyúak 4%-ának, míg az elhízottak 10%-ának alacsony az önértékelése. Az elhízottakkal kapcsolatos előítéletek már gyerekkorban felléphetnek, egy kutatás szerint a 4-6 éves gyerekek legjobb barátnak 93%-ban normál testalkatú gyereket választanának, csak 7% barátkozna túlsúlyos/elhízott gyerekkel. Az iskolában a 9 éves gyerekek 18%-át, a 12 évesek 14%-át már csúfolták kövérnek.

A túlsúlyos/elhízott felnőtt nők gyakran tapasztalnak előítéleteket a testsúlyukkal kapcsolatban, egy kutatás szerint a megkérdezettek 72%-át kritizálta saját családtagja, 32%-ban szembesültek tanár, 23%-ban pedig rendőr általi előítélettel.

Sajnos az egészségügyben dolgozók sem előítélet-mentesek, a vizsgálatban résztvevők 69%-a élt át orvos, 46%-a ápolónő, 37%-a dietetikus, 21%-a pedig pszichológus részéről előítéletet. Nem véletlen, hogy az Európai Elhízástudományi Társaság, illetve az Elhízás Világtársaság kongresszusokon, tréningeken is felhívja az egészségügyi szakemberek figyelmét az előítéletek, diszkrimináció elkerülésére, a pozitív kommunikáció elsajátítására, megvalósítására.

A body shaming egyik fő helyszíne manapság az internet, ahol a testszégyenítők szinte következmények nélkül, gyakran arctalanul nyilvánítanak véleményt emberek külsejéről, és a megszégyenítés nagyon gyorsan sok emberhez jut el. Az alattomos, internetes body shaming nagyon veszélyes, mindenféle módon törekedni kell a megszüntetésére. Ez a cél hozta létre a pozitív testképért kiálló mozgalmat, amelynek aktivistái az interneten és a hétköznapi életben is harcolnak a body shaming ellen.

Fotó: 123rf.com