Az őszi napéjegyenlőség napja

Az őszi napéjegyenlőség napja idén szeptember 23-ára esik. Ekkor a nappal és az éjszaka mindenhol ugyanannyi ideig tart, ennek oka, hogy a Nap 90 fok magasan delel az Egyenlítő felett. Régi szokások szerint ezen az éjszakán ünnepet ültek, méghozzá a Földanyáét, az aratást és az utána következő pihenést helyezve előtérbe. 

Kelták
Az ünnep egyéb elnevezései: Alban Elfed, borszüret, Avalon ünnepe, Ungathering ünnepe, Harvest Home. A druidák, akik a kelta vallás papjai voltak az ókorban, ekkor tartották a Mabon-t, ami a gazdag aratás megköszönésére és az utolsó betakarítási nap eljövetelére szolgált, hálát adtak a bő termésért a Földanyának.

Máglyát gyújtottak és a termést gondosan eltették télire. Szokásuk közé tartozott, hogy ezen a napon elégették egy férfi bábuját, vagy képmását a szántóföldön vagy a mezőn, ezzel szimbolizálták a gabonaisten testének rituális megsemmisítését. Ezen kívül oltárt emeltek, amit őszi gyümölcsökkel, falevelekkel, virágokkal díszítettek és gyertyát gyújtottak az ünnep tiszteletére. Nagy-Brittaniában és Írország különböző területein ilyenkor zarándokoltak ki a sírköves temetőkbe, és ott tüzet gyújtva elijesztették az ártó szellemeket. Hitük szerint ilyenkor, az éjszaka és a nappal kiegyenlített helyzetet miatt biztonságban végezhették el ezt a szertartásukat.

Mabon ünnepe, rituálék
Mabon ünnepének jellemzői a következők: ételek közül a gabonafélék, a sütemények, a dió, mogyoró, zöldségek, alma, répa, burgonya, szőlő. Az ünnep színe a barna, sárga, narancsszínek. Mabon szertartások: Ilyenkor sétáltak a kelták az erdőkben, mezőkön és összegyűjtötték a magokat, gyümölcsöket, hüvelyeseket és száraz növényeket. Ezekkel díszítették az otthonaikat és az ünnepre felállított oltárt.

Ősi praktikák is kapcsolódtak az őszi napéjegyenlőséghez, mégpedig a következők: nyakvágás, mely csak nevében ijesztő, ugyanis az utolsó kévét nevezték nyaknak, mely a hiedelmek szerint az Aratás szellemét tartalmazta.

Mivel senki sem akarta vállalni a „gyilkosságért” a felelősséget, ezért az aratók kellő távolságból rádobálták a sarlóikat és úgy vágták le az utolsó kévét, így végül is közösen fejezték be az aratást. Később a levágott nyakat vízbe mártották, ezzel is éppen elég esőt kívántak maguknak a következő évre. Ezen kívül csutkababát készítettek: lányt formáltak belőle, ha bő volt a termés, ezzel ellentétben fiút, ha gyérnek bizonyult a betakarított termés. Ezt a babát az emberek otthonukban őrizték és a gabona szelleme miatt a következő évig, vagyis aratásig őrizték. Természetesen elmaradhatatlan volt a tánc és éneklés, amivel megáldották a termést, és kérik hogy a jövendő termés is hasonlóan bőséges legyen.

Ha nem is hiszünk ebben az ősi ünnepben, akkor is érdemes az aratást és szüretelést megünnepelnünk egy üveg bor és friss kenyér társaságában. Akár magunk is szervezhetünk egy baráti összejövetelt, melynek apropóján a nyáron történteket feleleveníthetjük, kerti sütögetést tarthatunk, és nem utolsó sorban együtt lehetünk és iszogathatunk a jobbnál jobb nedűkből.