A 40. szüret : „Nem bonyolult ez, csak a részletekre kell odafigyelni” – interjú Bock Józseffel
Bock Józsefet legalább annyian ismerik, mint csodálatos borait. Borászként az idei évben ünnepelhette a 40. szüretet. Hatalmas szerepe van a villányi borvidék fejlődésében és a szőlőfajták kialakításában.
FemHullám - beszélgetések Kraszkó Zitával
A FemHullám rovatában olyan emberekkel beszélgetek, akikkel már találkoztam vagy valamilyen közünk volt egymáshoz. Akikkel valaha útjelző táblái voltunk egymásnak - és az is lehet, hogy bár hálásan, de már rég elhaladtunk egymás mellett - vagy folyamatosan közös hullámhosszon rezgünk. Figyeljük egymást, sokat tudok róluk és az érdekel, kik is ők valójában. Biztosan másképpen kérdezek és talán másképpen válaszol az, akivel egy FemHullámhosszon vagyunk.
Persze a családi szőlészet története jóval régebbre nyúlik vissza és ha hozzátesszük, hogy Józsi bácsi eredetileg nem is erre a pályára készült, igazi sikertörténet az övé.
Nem emlékszem arra, hogy gyerekkorunkban lettek volna nagy választékban igazán finom borok, de lehet, hogy csak az alföldi származás teszi, hogy a borra, mint fejfájós lőrére gondoltunk. Örültünk, ha nem tablettás és látott szőlőt is, a felnőttek inkább söröztek vagy konyakoztak – az lehetett minőségileg biztosabb választás – a fröccs is kétesélyes műfajként él emlékeimben. Ma már szerencsére nem ez a helyzet és ha a múlt századvégi, vidéki kocsmakultúrának igazán kontrasztos ellenpontot keresünk, nehezen találunk jobbat Bock József borainál. Akivel családról és tradíciókról is beszélgettünk, és arról is, milyen volt a nyolcvanas évek borlapja a Várban, mit tudott a Gundel, amit más étterem nem, és mi az ő titka a borkészítésben. Ez utóbbi nemcsak újságírói szófordulat, tényleg elárulta.
Azt gondolná a laikus borfogyasztó, könnyű annak borásznak lennie, aki borász családból jön. De az ön története ennél jóval fordulatosabb.
Egy olyan családból jövök, ahol tulajdonképpen az édesapám volt az alfa és az omega a borászatban és a borkészítésben. Sajnos őt egy pillanat alatt elveszítettük, konkrétan egy 1981 januárjában történt balesetben. Akkor megváltozott minden. Az édesanyámmal és a feleségemmel együtt csináltuk tovább a szőlőművelést. Erről az édesanyám sok mindent tudott és ez működött. A borkészítésben én is sok mindent tudtam de nem mindent. Amit apámtól láttam, azt megpróbáltam hasznosítani és megmondom őszintén, én úgy érzem hogy nagyon sikeresen hajtottam végre a feladatot, nagyon jól zártuk azt az évet, kitűnő borok lettek. Hozzá kell tennem, jó volt az évjárat is és jókor szüreteltünk.
Bock József a Jammertal dűlőben, a '80-as években
A jó évjáraton múlik minden?
Azt már korábban is tudtam, hogy ha egészséges szép szőlőt szüretelünk, akkor kötelességünk jó bort csinálni belőle. Azt láttam, hogy csinálta az édesapám, de gyakorlatilag én akkor még csak besegítettem. A végeredmény mindig az új bor, amit hordóba teszünk, de az sem mindegy, a hordóba hogyan teszem. Az egy nagyon fontos dolog. Azt már tudtam, hogy az édesapám a hordókat, amelyeket megtöltött volna az új borral, előtte minden esetben, mindig frissen kezelte ki, tehát ő mindig tiszta és nem egy hónappal ezelőtt mosott hordóba töltötte a bort.
Ez a jó bor titka?
Nem mindenki csinálja így. De nálunk nem lehet úgy kezelni, hogy egy hónappal ezelőtt kimostam, lekéneztem és már csak beteszem a tételt. A mai napig így csinálom és ezt követelem meg a kollégáimtól: tegnap kimostátok a tartályt, az rendben van, de mielőtt ma belerakjátok a bort, kinyitjátok, adtok neki még egy löttyintést és csak utána zárhatjuk. Fontos dolog a rend, a fegyelem, a tisztaság. Ez az alfája és az omegája ennek a szakmának is. Bár én ezt az iparban tanultam meg, borászattal csak második hullámban kezdtem el foglalkozni. Szóval nem tartom magam csodatevőnek, egy következetes ember, következetes termelő vagyok, aki odafigyel a részletekre. Nem bonyolult ez, csak a részletekre kell odafigyelni. A mai napig, ha szüretelünk, mindig megnézem, hogy működik a szüret. Minden nap találkozom a kollégákkal, minden nap beszélek velük.
A Jammertál dűlő napjainkban
Minden bort saját szőlőből készítenek?
Nem, tulajdonképpen 90 hektárunk van körülbelül, ami a családé és kb. 50-60 hektárnyit vásárolunk. Olyan 150 hektárnyi szőlőnek a termését dolgozzuk fel és ebben van fehér és kék szőlő fajta is.
A 40. szüretet milyen borral ünnepli?
Erre az alkalomra született meg idén a Bock 40. Cuvée, amelyet 24 hónapig új, kisméretű tölgyfahordóban érleltünk.
Megjelenésében a bor tiszta, tükrös, a lassan egységesen lecsorgó lábak nagy beltartalmi értéket jeleznek. A színe közepesnél mélyebb intenzitású rubint, gránátos széllel. Illatában érett gyümölcsösség, gránátalma, szilva, és erdei gyümölcsök fedezhetőek fel. Melegfűszeres, borsos karakterét kardamom és fahéj árnyalja.
Kóstolva a bort száraz, közepesnél nagyobb test mellett moderált alkohol érzet és lendületes savak jellemzik.
Tehát “nagy bor” van a poharunkban. Annyira szeretem a szókincsüket és azt a szenvedélyt, ahogyan a borászok beszélni tudnak a borról. Ön is ennyire szereti csinálni még mindig?
A mai napig élvezem amit csinálok és szeretem. Ez egy életmód. Én úgy választottam szakmát hogy először az iparban dolgoztam. Azt is szerettem csinálni, de gyakorlatilag azzal, hogy ’92-ben, a rendszerváltás idején, az iparban megváltozott a munka mennyisége, éreztem ez hosszú távon nem biztos, hogy jó lesz, annak ellenére hogy nagyon jól prosperáló cég volt. Csak mi nagyon kisüzem voltunk, önálló munkaszerzésre nem voltunk abszolút képesek. Hol volt annyi munkánk hogy majd beledöglöttünk, hol meg csak lézengtünk. Édesapám halálával eldőlt, hogy én veszem át a családi tradíciót. ’87-ben már palackoztam a boromat addig csak folyó borként értékesítettem, de lassanként bekerültem a magyar gasztronómiába és a magyar borvilágba és hamarosan már szállodákba szállítottam. Jól emlékszem, ’91 telén kerültem be a budapesti gasztronómiába, az akkor számomra nagyon nagy dolog volt.
Hogyan került be?
Ismeretségek révén, ’91 telén bekerültem a budapesti gasztronómiába, ’92-ben már Sevillába szállítottam borokat, ’92 májusában pedig, amikor a Gundel megnyitott, akkor elsőszámú beszállítója lettem hatod magammal. A Gundel akkor egy teljesen új hullám volt, tulajdonképpen az első magyar fine dining és a gasztronómia a fellegvárának számított. Gere Attilával, Tiffán Edével és többekkel ekkor kapcsolódtunk be az ország gasztronómiai életébe. Bíró Lajos is azok közé tartozott a Múzeum étteremben, aki megvásárolta a boraimat. Nagy dolgok voltak ezek...hogy a falusi gyerekek, termelők eljutnak a Fortuna étterembe vagy például a Hilton étterembe a Budai Várban. Sokat ingáztunk, minden recepciós ismert - nevet.
Bock József a '80-as években a családi birtokon, a Jammertál dűlőben
Ehhez azért az is kellett, hogy jó legyen a bor, nem?
Hát ez az alap és ma pedig már még inkább figyelünk arra, hogy tartsuk azt a stabil minőséget, amit megszoktak tőlünk, akik ismerik a borainkat. Azt szeretném, hogy mindig ugyanazt érezze, hogy újra megkapja, amit szeret, a minőséget, amit megszokott és ha összehasonlítja egy másikkal akkor érezze azt, hogy ebben benne van a Bock virtus, ebben benne van Villány.
Milyen az a Bock virtus?
Benne van Az az íz... és zamat világ, amit én üzenek a boraimmal.
Ki viszi tovább a birtokot, a pincészetet és a filozófiát?
A lányom és a fiam. A lányom szőlész-borász szakmérnök, a fiam borász technikus. Ők vannak mellettem, segítenek a munkában, segítenek az irányításban. Aktívan 110 embert foglalkoztatunk. A borászat mellett panziónk van és az építő iparba is beszálltunk, mert úgy elszálltak az árak, hogy jobbnak láttuk, ha magunknak csinálunk meg dolgokat. Folyamatosan építkezünk.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
