Egy liftben John Malkovich-csal - Nagyinterjú Pindroch Csabával

Ezen a héten Pindroch Csabával beszélgettünk, akinek mostanában elég mozgalmas az élete: új filmje, a Magic Boys a héten kerül a mozikba, de természetesen a színházban is teljes erővel dolgozik. Csaba elárulta, hogy milyen volt chippendale fiút játszani, hogy miért alkotnak olyan jó párost Szabó Győzővel, és hogy mi történt akkor, mikor egy liftben utazott John Malkovich-csal és a bosnyák kosárlabda válogatottal.

Nem tartottál tőle, hogy milyen lesz az új filmedben egy chippendale fiú bőrébe bújni? Hogyan készültél a szerepre?

Nem tartottam tőle, sőt, izgatott is a dolog. Nagyon élvezem, hogy a filmekben egy csomó mindent lehetőségünk nyílik kipróbálni. A Magic Boys sok tekintetben hasonlított álmaink filmjéhez, legalábbis ami a színészek kényeztetését és felkészülését illeti. Lehetőségünk volt például személyi edzővel dolgozni, és egy színész számára mindig izgalmas, hogy mi mindennel gazdagodhat egy-egy felkészülés során, legyen szó akár nyelvtanulásról, akár lovaglásról, vagy bármi másról. Ilyenkor a motiváció is erősebb, ennél a produkciónál pedig pláne az volt, hiszen tudtuk, hogy egy szál alsógatyában lát majd minket a közönség, így dupla energiával készültünk és dolgoztunk.

Hollywoodban számos extrém példát látunk, hogy a színészek mit meg nem tesznek egy-egy szerepért, és milyen átalakulásokon mennek keresztül. Te meddig mennél el egy szerep kedvéért?

Hollywoodban erre jobban megvan a lehetőség, hiszen ott egy üzletágról beszélünk, az egész profitorientált. Ott nincs mese, a számok beszélnek, és nem csak idő, hanem energia, késztetés és pénz is van rá, hogy az ember a legjobb formáját nyújtsa. Magyarországon erre nincs lehetőség, itt az embernek a maga módján kell megoldania, hogyan készül fel egy szerepre, és a ráfordított időt a családjától, hobbijától, vagy egyéb pénzkereseti lehetőségétől veszi el. Egy nagyon jó scriptnél az ember persze nagyon rákészül, de nemcsak a filmnél, hanem a színháznál is. Én most például egy szerep kedvéért növesztem a szakállam, egy orosz hadifoglyot játszom majd.

A Magic Boys egy részét Londonban vettétek fel. Mik voltak az ottani forgatás legemlékezetesebb pillanatai?

Érdekes volt, az előző nagyfilmünket New Yorkban forgattuk, ott mondták nekünk, hogy biztos összefutunk majd olyan magyarokkal is, akikről nem is gondolnánk, mert valójában nem is olyan hatalmas ez a város. Így is történt, egy étteremben összefutottam a magyar intézet igazgatójával, majd pár órával később Manhattan egy teljesen másik pontján újra összetalálkoztunk. Londonban is hasonló dolog történt velem. Mindjárt az első nap, épp a Piccadilly-ről mentem valahová, mikor szembe jött velem az a producer, aki a filmen egy könyvelőt játszott. Az ő jeleneteit egy évvel korábban vettük fel, a londoni forgatás csak jóval később zajlott, utána pedig nem is találkoztam vele. Erre rögtön az első nap szembe jött velem egy milliós nagyvárosban. Mikor felismertük egymást, el is beszélgettünk. Bár ez nem tartozik szorosan a filmhez, de mindenképpen érdekes találkozás volt. Nekem egyébként nagyon tetszett London. Volt egy emlékezetes jelenetem Jameliával, az énekesnővel is, amit a Temze partján forgattunk. Ez egy romantikus folyóparti csókcsata volt, egy szállodai szerelmi jelenet előtt. Egyik oldalamon a London Eye és a Temze, másik oldalamon meg ez az ismert, egzotikus szépségű nő. Erre például szívesen emlékszem vissza.

A színészkollégáid közül legtöbbször Szabó Győzővel szerepeltél együtt. Mi a titka annak, hogy ilyen jó párost alkottok?

Nem tudom, hogy miért raknak minket mindig össze. Már a Valami Amerika előtt is szerepeltünk közös filmekben. Úgy gondolom, hogy azért, mert egy időben motiváljuk a rendezőket. Egy félreértés miatt egyszer majdnem összeverekedtem Antal Nimróddal. Hatással voltam rá, és írt "rám" egy forgatókönyvet. Bohóclövészet volt a címe, ez volt az első munkája. A következőt meg Győzőre írta, abban is partnerek voltunk. A producerek valószínűleg lehetőséget látnak bennünk, hiszen tény és való, hogy ő is meg én is egymással forgattuk a legtöbb filmet, és több produkció is van még a láthatáron, amiben együtt szerepelünk. Az is biztosan közrejátszik a dologban, hogy a rendezők szívesebben dolgoznak a már kipróbált színészekkel. A filmek és a piacgazdaság jelenlegi helyzetét figyelembe véve, nem szívesen kockáztatnak, és a jól bevált arcoknak szavaznak bizalmat. Bár mindig jönnek újak, de az utóbbi időben annyira kevés, meghatározó nagy név volt, hogy én máig érzem, hogy a Valami Amerikából meg a Kontrollból élek, pedig annak már tíz éve. Ha a közönség egyszer megszereti az arcod és elfogad, azt a producerek is látják, és alkalmaznak.

A rendezés nem vonz?

Nem igazán. A rendezőnek nem csak önmagával kell elhitetnie, hogy jó az, amit csinál, hanem a producerével, a színészeivel, a stábbal és a nézőkkel is, ami egy óriási harc. Kecsegtetett a gondolat, de szerintem még nem értem meg arra, hogy ennyi embert tudnék irányítani. A producerség ellenben már sokkal jobban vonz: a pénz megszerzése és a produkció összehozása. Túl is vagyok egy ilyenen, Mr. és Mrs. a címe, a feleségemmel nem csak játsszuk, hanem el is adjuk a produkciót. Kiléptünk az intézményesült színházi világból, és megpróbáljuk eladni, ami szerintünk jó, és az az ötven előadás, amit Pesten és vidéken játszottunk, minket igazol.
Ezen kívül az önálló est gondolata foglalkoztat még nagyon. Szeretném kipróbálni, hogyan boldogulok és mennyit bírok egyedül a színpadon. Úgy érzem, hogy ennek most jött el az ideje.

Tudsz különbséget tenni, hogy a filmezést vagy a színházat szereted jobban?

Itt Ónódi Esztert idézném, aki erre a kérdésre azt felelte, hogy mindig a másikat. Tökéletesen igaza van. Egyébként úgy gondolom, hogy a film mindig egy ajándék, a filmezés nagyon el tudja kényeztetni a színészt, mind anyagilag, mind hírnév vagy kényelmi szempontból. Egy színésszel a színházban bármikor megtehetnek bármit, akár ki is rúghatják a produkcióból. Egy filmnél ezt nem tehetik meg, mert drágább lenne a leves, mint a hús, ezért inkább simogatják egy kicsit a lelkét. Egy-két elődömnek köszönhetően már a gázsit is úgy megemelték, hogy a színésznek tulajdonképpen tényleg ünnep, ha forgathat. Az egzisztenciáját és az értékét legalábbis mindenképpen erősíti, ugyanis az kerül be a televízióba meg az újságba, aki színészként filmekben is szerepel. És ha bekerül ezekbe a fórumokba, magasabb lesz az ára, több helyre hívják, és beért színésznek tarthatja magát, függetlenül attól, hogy milyen a kvalitása.

Melyik filmedre emlékszel vissza különösen szívesen?

A Kontroll egy nagy történet volt, Nimród mindenkire ráírta a karaktert, rám legalábbis abszolút rám írta. Elsősorban nem is a munkákra emlékszem, hanem mindig a vezetőre, hogy milyen kaliberű ember is volt. Ahol biztonságban éreztem magam, az mindig hatalmas élmény volt. A rendezők közül először is Szabó Istvánt emelném ki, hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy a Rokonok című film után a következő filmjében is felkért egy szerepre. Aztán ott van Herendi Gábor, szinte őt magát játszom a Valami Amerika mindkét részében, ez egy abszolút bizalmi történet. Az első részben még tele voltam kétségekkel és harcokkal, a másodikban viszont már hallgattam rá, ott lényegesen jobb is voltam. De említhetnék színházi rendezőket is, szóval megvan az az öt-hat ember, aki rajta van a listámon Ha csak két ilyen van, egy színész már azzal is boldog lehet. Az már persze egy másik kérdés, hogy közülük én hánynak vagyok ott a listáján.

Oldalak

Lifestyle
Húsvétkor a magyarok egyszerűen bolondulnak a kalácsért. Viszont vannak olyanok, amik nem a legjobb minőségűek. Van, amibe mi is belefutottunk.
Lifestyle
Egyre több az internetes bűnöző, akik ugye nem csak az OTP Bank nevében telefonálgatnak. Most egy nyugdíjast túlságosan is könnyű volt behúzni a csőbe.
Lifestyle
Ha ezt az akadályt is sikerrel veszed, jogosan lehetsz majd büszke magadra!