Egy liftben John Malkovich-csal - Nagyinterjú Pindroch Csabával

Mit érzel, amikor látod magadat egy filmben?

Ha egy színész nézi a filmjét, mindig leragad saját magánál. Én is így vagyok ezzel, el sem merném mondani magamnak sem a pozitívumokat, sem a negatívumokat, amiket közben fölfedezek. Ez egy furcsa, skizofrén állapot. Csak évek múlva vagyok rá képes, hogy elvonatkoztassak, de az az igazság, hogy nem nagyon szoktam magam nézegetni.

Hogy bírod a kritikát?

Sajnos ez egy olyan szakma, ahol nincs objektivitás. Úgy gondolom, hogy a kritikát jó szemüveggel kell nézni, és akkor mindig ki lehet szedni belőle valami hasznosat. A kritika fáj, általában valami rosszat sejtet. A dicséretet meg nem tudja hova tenni az ember. Mikor jó vagy, azt érzed, és akkor nincs is probléma. Ha valaki jól csinálja, amit csinál, akkor megszépül. Ha megszépül, akkor még ha bántják is, nem fogja fel. Vágyom a kritikára. Vágyok arra, hogy a néző felálljon a nézőtérről és hazamenjen, de rémálmom is. De ha rossz az előadás, akkor inkább álljon fel. A közönynél és a sumákolásnál ugyanis nincs rosszabb.

Milyen filmeket szeretsz nézni? Van kedvenc színészed?

Egyre jobban behódolok én is a skandinávoknak, illetve most nagyon kíváncsi vagyok erre az új román hullámra, amiből még nem sokat láttam, csak hallom, hogy nagyon letisztult és emberábrázolós a történet. Az I am legend-ben nagyon megszerettem Will Smith-t, de alapvetően Robert De Niro és Latinovits Zoltán a két meghatározó színész, akiket nagyon kedvelek. John Malkovich volt a nagy mumus, belőle írtam a diplomadolgozatomat, és az ő darabja, a Veszedelmes viszonyok volt a vizsgaelőadásom is. Később találkoztunk is, először Szarajevóban, majd a Vígszínházban.

Beszéltetek egymással? Milyen volt?

Beszéltünk. Nagyon érdekes helyzet volt, én azt hittem, hogy törpe, de kiderült, hogy majdnem akkora, mint én. Szarajevóban Nimróddal és vele jöttünk le egy lifttel, és mivel nem beszélek angolul, nem tudtam elmondani, neki, hogy ő a mumusom, hogy ő a minden, és belőle írtam a diplomamunkám. Ebben az abszurd helyzetben, mikor ott álltunk hárman, majd két méteres emberek, ráadásul én ebben a beszédzavarban csak lestem, hirtelen megállt a másodikon a lift, és beszállt a bosnyák kosárlabda válogatott hat tagja, mindegyik volt vagy 220 centi. Mikor újra találkoztunk, megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e még erre a jelenetre. Az érzésre emlékezett, ugyanis ha egy nagyon magas ember találkozik egy másik nagyon magassal, az halál, pláne ha hatan jönnek.

A TV világa nem vonzott? Nem kerestek meg felkérésekkel?

Annak idején megkeresett az egyik kereskedelmi csatorna egy reggeli műsorral, de a reggel hat óra a színésznek olyan, mint másnak a hajnali három. Csináltam egy adást, de nem jött be. Éreztem, hogy meg lehet tanulni, de nem tetszett a rendszer, mikor fülessel irányítottak, hogy mit mondjak. Egyébként érdekel ez az éppen akkor történet, szerintem eljön majd ennek is az ideje, úgy érzem, hogy bevonzom ezt a műsorvezetősdit. Mindenképpen kihívásnak tartom.

A szabadidődet mivel töltöd?

Mindig mással telik a szabadidőm, most épp túl vagyok egy nagy megmérettetésen. Az Életfa Egészségmegőrző Program nagykövetei vagyunk a feleségemmel. Ez egy életmód tanácsadással foglalkozó program, és az alapítvány egy hegyi terepfutóversenyt is támogat, amit nemrégen rendeztek meg Piliscsabán. Éreztem, hogy nem csak dumálni kell, hanem meg is kell mérettetni magamat. Úgyhogy nyolc edzéssel nekivágtam egy hét kilométeres igen nehéz, technikás versenynek. Másfél nap volt a transz utána, de az egyik legnagyobb büszkeségemnek tartom, hogy megcsináltam, a feleségemmel együtt. Most elkezdtünk rendszeresen futni, és komolyan is vesszük. Nem tudom, hogy meddig tart majd a lelkesedés, de jó érzés az az erőnlét, amit ad.

A második oldalon található fotókat Mohos Angéla készítette.

Nézzétek meg a Mr. és Mrs. című előadás trailer-ét!