Rákkeltő anyag kerülhet a húslevesbe, ha így főzöd, még a nagyik sem tudják sokszor, hogy ez káros

Sokak szerint ez a trükk remek ízt tud adni a húslevesnek, viszont az a baj vele, hogy így az ételbe rákkeltő anyag kerül.
Nem érdemes követni ezt a praktikát a főzésnél
A magyar konyha szívében dobog egy fazék, amely lassan gyöngyözik, illata betölti a lakást, és amelynek gőze nemcsak a testet, hanem a lelket is megmelengeti. Ez a fazék a húslevest rejti, azt az ételt, amely generációkon átívelve vált a magyar gasztronómia egyik legfontosabb alapkövévé.
A húsleves története Magyarországon a 18. századig nyúlik vissza, amikor a sváb konyha hatására kezdett elterjedni a levesfőzés kultúrája. Bár a húsleves nem magyar találmány – valószínűleg német eredetű –, mégis nálunk talált igazán otthonra. A főúri asztalokról lassan beszivárgott a polgári háztartásokba, majd a paraszti konyhákba is, és idővel a vasárnapi ebéd elengedhetetlen részévé vált. A húsleves nemcsak tápláló, hanem gazdaságos is: a csontos húsból, zöldségekből és fűszerekből készült lé nem igényel drága hozzávalókat, mégis gazdag ízvilágot kínál.
A húsleves titka ugyanis nem a receptben rejlik, hanem a hozzáállásban. A jó húsleves lassan készül, alacsony hőfokon, türelemmel. A hús – legyen az marha, csirke, tyúk vagy vegyes – hideg vízben kerül a fazékba, hogy az ízek fokozatosan oldódjanak ki belőle. A főzés során keletkező habot gondosan le kell szedni, hogy a leves tiszta és áttetsző maradjon. A zöldségek – sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, hagyma – csak később kerülnek bele, amikor a hús már megpuhult. A fűszerezés visszafogott: só, egész bors, esetleg egy-két babérlevél, és persze a petrezselyem, amely nemcsak ízt, hanem színt is ad a levesnek.
Azonban van egy trükk, amire kezdenek rákapni az emberek, így viszont rákkeltő anyag kerülhet a levesbe. Mire kell figyelni, azt a galériánkban megmutatjuk!

































