Mi a boldogság titka? Erre ad választ dietetikus szakértőnk

Boros Edit minden kérdésre válaszolt.

Tanácsok, célok, eredmények

Boros Edit, a femcafé szakértője az egészségügy számos területén szerzett már végzettséget és szakmai tapasztalatot. Dietetikusként a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán végzett, jelenleg pedig a Kodolányi Egyetemen tanul Sportdiplomácia, sportprotokoll és nemzetközi sportrendezvények szervezése elnevezésű szakirányon. Dolgozott már műtősnőként, tanácsadóként élsportolóknak, valamint gyógymasszőrként is. Ha kíváncsi vagy, hogy mi vezette őt erre a pályára, és milyen érzés lehet a mindennapok során más emberek életét jobb, egészségesebb útra terelni, olvasd el vele készített interjúnkat.

Hogy csöppentél bele az egészségügy világába? Mi vonzott benne téged leginkább, ami miatt ilyen sok területen szereztél végzettséget?

Gyermekként sokat voltam kórházban, hol valamilyen baleset miatt, hol asztma miatt, hol egyéb betegségek okán. Megszoktam azt a légkört, s akkor gondoltam arra, hogy felnőttként én is segíteni szeretnék betegeken. Érdekelt a sebészet, az operáció, hogy mi történik ilyenkor, hogy zajlik egy műtét. Kíváncsi voltam a folyamatra, így lettem műtősnő. A masszázs erre épülően következett: hogyan lehet az izmokat lelazítani, hogyan lehet a masszázs által keringést, kedélyállapotot javítani, fájdalmat megszüntetni és még sorolhatnám a pozitív hatásait. Amikor ez is megvolt, szerettem volna diplomát és egyértelmű volt számomra az irány - az eddig tanultak után -, hogy a táplálkozással miként tudjuk a szervezetünk működését befolyásolni. A dietetikus képzés volt az elsődleges, viszont már akkor is érdekelt a sport világa illetve az, hogyan és hol tudnám a kettőt ötvözni.

Miért fontos számodra a sport területe is és itt milyen új tapasztalatokkal gazdagodtál?

Sportos közegben nőttem fel. Apukám 42 évig futballozott, unokatesóim vízilabdáztak, apukájuk a mai napig elismert vízilabda edző, szóval a családban természetes volt, hogy a rendszeres sport az élet részét kell képezze s ez a mai napig így van. Szentesen születtem, szülővárosom 1996 – ban Nemzeti sportváros címet kapott. Ott mindenféle sport kipróbálására volt - és van ma is - lehetőség, ráadásul komoly, eredményes sportegyesületeknél, legyen az úszás, vízilabda, versenytánc, tájfutás, birkózás, karate, judo, atlétika és még sorolhatnám. Amikor hazamegyek, futócipő, úszódressz mindig van a táskámban.

Az élsportolók és a hétköznapi emberek másképp kezelendők dietetikusként? Mik a legnagyobb különbségek és a hasonlóságok tanácsaidban?

Talán abban különböznek, hogy más a motivációjuk. Amíg egy úgymond hétköznapi ember leginkább fogyni szeretne, vagy szimplán egészségesen táplálkozni, esetleg bármilyen szervi probléma, betegség kezelése okán fordul dietetikushoz, addig egy élsportoló teljesítménynövelés céljából, edzéseihez, terheléshez igazodóan szeretne, sportágának megfelelő étrendet. A tanácsadás mindenkivel azonos szisztéma szerint működik. Szükség van egy egyhetes étrendi naplóra, illetve egy friss laboreredményre (vérkép, vizelet). E két dokumentum és a személyes beszélgetés során kapok egy átfogó képet a páciensről. Meghatározunk egy célt, s én elmondom, hogyan és mitől működik úgy a szervezete ahogy, és a célja eléréséhez miben, és miért kell változtatni. Nekem ez a „magyarázós, szemléltetős módszer” nagyon bevált, mert szinte mindenki úgy lép ki az ajtón, hogy „most már érti, hogy mi miért történik, s ő maga hogyan tudja - először a segítségemmel, később már önállóan is - megtervezni az étrendjét”.

Miért fontos, hogy dietetikus szakembert keressünk fel az ilyen jellegű problémáinkkal, és ne önmagunknak keressünk válaszokat az interneten, különböző egészséges életmóddal foglalkozó blogokon?

Elsősorban azért célszerű dietetikushoz fordulni, mert ő személyre szabottan dolgozik. Adott beteg vagy páciens életkorának, nemének, egészségi állapotának, munkájának, életkörülményeinek figyelembevételével. Ha összetettebb problémával találkozunk, akkor lehetőség van team munkára, orvos, gyógytornász s egyéb kollégákat bevonni a terápiába, ezáltal a beteg egy kézben van. Az internetet úgy tudja jól használni a beteg, hogy utána tud nézni, az ő problémájára hol talál megfelelő szakembert, de öngyógyításra véleményem szerint az internet nem alkalmas.

Egyébként mi a véleményed ezekről az oldalakról, hasznosak vagy inkább félrevezetők?

Azt gondolom, hogy a tanácstalan, sok esetben kétségbeesett ember számára az internet egy útvesztő. Számtalan hasznos és megalapozottan jó tanács megtalálható, szinte bármilyen témában, de ugyanezeknek az ellentéte is. Ezek után ismét marad a tanácstalanság. Sokan - legyen civil vagy élsportoló – kezdik úgy a mondatot, hogy „a neten ezt olvastam..”, „a kollégámnak ezt javasolták..”, „az edzőm azt mondta...” vagy „a szomszéd szerint”...stb. Ez nem jó irány.

Barátaid kihasználják, hogy dietetikus vagy, amikor közösen elmentek egy étterembe és kikérik a véleményedet, hogy mit fogyasszanak?

A barátaimnak én elsősorban nem dietetikus vagyok, ettől függetlenül megkérdeznek ha táplálkozással, diétával összefüggő, érdekes vagy éppen abszurd dolgot olvasnak, hallanak valahol, hogy mi arról a véleményem. Legtöbbször inkább az fordul elő, hogy „jaj, tudom, hogy ez vagy az az étel nem egészséges/ nem helyes, de úgy szeretem…” meg a „te most ne nézz ide” típusúak, viszont tudják, hogy én is ugyanúgy szeretem a sajtos-tejfölös lángost, mint az angolzellert humusszal.

Hány éves korban érdemes különös figyelmet fordítani az egészséges táplálkozásra? És ezt hogy lehet pl. iskolai menzán / közétkeztetésben kivitelezni?

Én legszívesebben általános iskolában bevezetném kötelező tananyagként az egészséges táplálkozás elnevezésű tanórát, minden évfolyamban életkoruknak megfelelően bővítve a tudásanyagot. Elméletben és gyakorlatban is. Gondolok itt arra, hogy először megtanítanám őket reggelizni, hányféleképpen és miből lehet egy finom és tápláló reggelit elkészíteni és így tovább a többi fő -, és kisétkezéseket is. Véleményem és tapasztalatom szerint a közétkeztetésben is lehet egészséges és nagyon finom ételeket készíteni. Itt nagyon sok múlik a konyhai csapaton, illetve a vezető hozzáállásán. Sok konyhán beleragadnak abba a helyzetbe, hogy „ezt mi így szoktuk” és punktum, nem csinálják másképp. Én azt mondom mindig, hogy ugyanannyi idő és energiaráfordítással lehet jót is csinálni. Akkor miért nem próbáljuk meg? Konyhatechnológiai változtatással, fűszerek használatával...stb.

A gyerekeket egyébként mennyire könnyű vagy nehéz egészséges élelmiszerekkel etetni? Ez csupán nevelés kérdése vagy több annál?

Alapvetően itt is érvényesül, hogy a szülő példa a gyermek számára. Ha azt látja otthon, hogy csoki után süti, aztán egy kis chips a tv előtt, akkor ebben fog felnőni, ez lesz a természetes program. Ha látja, hogy rendszeresen fogyasztanak gyümölcsöt, zöldséget, változatosan táplálkoznak a szülők, sőt a mozgást is beiktatják az életükbe akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ő is ezt az életmódot választja, ez lesz számára a meghatározó, így fogja jólérezni magát. A harmadik változat pedig az, hogy a gyermek nagyon rossz példát hoz otthonról, s felnőttként pont emiatt határozza el magát, hogy ő bizony a negatív példa ellenére egészségesen, önmagára odafigyelve fogja élni az életét.

Mit tapasztalsz, mi a legnagyobb akadálya annak, hogy mindenki egészségesen táplálkozzon?

Azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma még mindig az ezzel kapcsolatos ismeretek hiánya. Helytelen étkezési szokások, beidegződések. Gyakran tapasztalom azt is, hogy az emberek megismernek 10-15 féle ételt gyermekkorukban és felnőttként sem próbálnak ki újat, nem kísérletezgetnek. Ha mégis, akkor hullámokban és felszínesen teszik, majd marad az, hogy ”inkább legyen a megszokott”. Ahogyan az élet más területén félnek az emberek változtatni, eltérni a megszokottól, a táplálkozásra is ugyanúgy igaz. Azt hozzá kell tennem, hogy nagyon sok jó program és kezdeményezés van már, amely az emberek számára kinyit egy kaput, s ezáltal lehetőségük adódik addig ismeretlen ételeket kipróbálni, előadásokat hallgatni, egyéb edukációs programokon részt venni.

Mit gondolsz, mi az egészséges és hosszú élet titka?

Napi 5x-6x megfelelő összetételű étkezés, rendszeresség és a mozgás. A sport nemcsak a test karbantartója, hanem a léleké is. Nem véletlen az a mondás sem, hogy ép testben ép lélek. Ha önmagunkkal harmóniában vagyunk, akkor ezt vetítjük ki a környezetünkre, ha ez az állapot felborul, a környezet azonnal reagál, mint egy tükör.

Jól válogasd meg ételeidet.

Leadfoto és fotók: 123rf.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!