100 éve fedezték fel az inzulint – ezt tették a kutyákkal

Az inzulin felfedezésénél először kutyákon kísérleteztek.

Inzulin

Az inzulin a latin insula, azaz sziget szóból ered. Az inzulin egy hormon, amelyet a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található béta-sejtek termelnek, fő feladata pedig a fehérjék és zsírok anyagcseréjének szabályozása. Szervezetünk sejtjei az inzulin segítségével képesek felvenni a vérből a glükózt.

1921-ben két torontói orvos (Frederick Banting és Charles Herbert Best) úgy döntött, hogy megismételnek egy korábbi kísérletet. A korábbi kísérletben kutyák hasnyálmirigyét távolították el, majd azt tapasztalták, hogy az ebek cukorbetegek lettek. Banting és Best is eltávolította a kutyák hasnyálmirigyét, a szerv enzimjeit alkohollal hatástalanították, majd konyhasós oldatot készítettek belőle. Ezt az oldatot visszainjekciózták az időközben cukorbeteggé vált kutyákba, és ezzel meghosszabbították életüket. Ezt követően még nagyobb mennyiségű inzulint akartak előállítani, ezért vágóhidakról szerzett állatok hasnyálmirigyét kezdték el használni. A kísérletek nagy sikereket értek el, a folyamatos adagolással hosszú időn át életben tudták tartani a beteg állatokat.

Később, egy biokémikus, Bertram Collip is csatlakozott a csapathoz. Neki az volt a feladata, hogy megtisztítsa az inzulint, hogy már embereken is felhasználható legyen. A tudósok az első adagokat saját magukon tesztelték, és akkor még nem is tudták, hogy ha túladagolják az inzulint, az végzetes is lehetett volna. A tisztított inzulint 1922-ben próbálták ki egy 13 éves beteg kisfiún, aki így kijött a diabéteszes kómából. Az állapota gyorsan javult, és hála a kezelésnek tovább élhette életét. Az inzulin felfedezése azóta már cukorbetegek milliói életét mentette meg.

Leadfotó: 123rf.com