Hisztis a barátnőd? Íme pár tipp, hogyan kezeld
Mi, nők nagyon sok dologban különbözünk a pasiktól – és nem csak a külsőségekben. Máshogy gondolkozunk, mások az elvárásaink, és ennek hangot is adunk. Ha pedig kedvesünk nem ért egyet, akkor néha hisztizünk – bár ezt párszor ok nélkül is megtesszük. A férfiak viszont csak néznek, nem értik miért csináljuk, és nem tudják, ők mit tegyenek.
Tudományosan a hisztiről
A kifejezés a görög anyaméh szóból ered, ugyanis a jelenséget inkább csak a nőknél figyelték meg. A hisztéria a neurózisok egyik fajtája. Fokozott érzékenység, kiegyensúlyozatlanság jellemzi. Egyfajta érzelmi túlreagálás, fegyelmezetlen idegesség, az önkontroll és az önbizalom hiánya. Régen az orvosok a hisztériát a nők kielégületlenségéhez kötötték, ezért a hisztis nőket „orgazmus-kezelésben” részesítették.
Miért hisztizünk?
Ezt sokszor mi sem tudjuk. Azért, mert párunk nem úgy viselkedik, ahogyan azt vártuk, vagy azért, mert másképp vélekedik, mint mi. A hisztinek éppenséggel megszámlálhatatlan sok oka lehet. Sőt, az is megesik, hogy nincs is oka. Mentségünkre legyen, hogy a hormonok állandóan kavarognak, dolgoznak bennünk, amit sokszor mi is nehezen viselünk.
A legnagyobb baj azonban az, hogy elvárjuk kedvesünktől, hogy gondolatolvasó legyen. Nem mondjuk el, mit szeretnénk, csak várunk, hogy megtörténjen. Várjuk, hogy szerelmünknek eszébe jusson a vízparti romantikus séta kettesben az éjszakában. Ha nem jut eszébe – márpedig sajnos nem sok pasinak jut eszébe magától ilyen -, akkor duzzogunk, nem szólunk hozzá, éjszaka pedig inkább a falat választjuk alvótársként.
Na de mit szólnak a férfiak?
A férfiak köztudottan nem szeretik a hisztis nőket. Sajnos azonban nagyon kevés olyan nőtársunk van, aki még soha nem hisztizett. Ez velünk jár, és ők ezt elfogadják. De jobban szeretik, ha mértéket tartunk. A sok ok nélküli hiszti ugyanis elkergeti a férfiakat. Nem tudják, mit kezdjenek ilyenkor velünk. Nem tudják, mit mondhatnak, és mit nem, mitől javul majd a hangulatunk, és mitől lesz rosszabb. Megpróbálják kitapasztalni a teendőket, és ha szerencséjük van, sikerül, ha viszont nincs, akkor vagy megszoknak, vagy megszöknek. És igen, a mi hibánkból. Még akkor is, ha nem tehetünk róla, mert ilyenek vagyunk.