A távkapcsolatok árnyoldalai - Érdemes belevágni?
Szív vs. Józan ész
Gondoljuk alaposan végig, a pro-kontra stratégiát is alkalmazhatjuk hiszen, ha a konkrét tényeket saját szemünkkel látjuk, talán reálisabbak tudunk lenni, akkor is, ha a mi életünkről van szó. Ne csak a holnapra gondoljunk, hanem az elkövetkezendő időszakra, hiszen sokan abba a hibába esnek, hogy biztosak abban, hogy ami most van, az mindig úgyis marad, és nem számolnak a leendő kockázatokkal. Miért gondoljuk azt, hogy ha már most felüti a fejét a féltékenység zöld szörnyecskéje, akkor az a távolsággal nem fog egyre csak nőni? Bízhatunk a párunkban, kell is, de ha egyszer képtelenek vagyunk rá akkor, hogy várhatnánk, hogy ez később egy csapásra megoldódjon? És ha azon a bizonyos lapon több a negatív érv, mint a pozitív akkor min is gondolkodunk?
Amikor már a technika sem segít
Amikor az időzónák és az országhatárok nem esnek egybe, minden pár nehéz helyzetbe kerül, ilyenkor segítségünkre lehetnek a modern technika vívmányai, melyek segítenek a kommunikációs gondok áthidalásában, de gondoljunk csak bele a negatív hátulütőibe is. Eleinte természetesen még minden nap, órákat lógnánk a monitor előtt, hogy webkamerán keresztül lássuk a párunkat, és mikrofonon keresztül a napunk minden apró történését megosztanánk egymással, de sajnos tapasztalatok szerint ez időről időre silányul. A beszélgetések rövidülnek, a tartalom is szürkül, és ha ez bekövetkezik, akkor onnan a lejtő már csak lefelé vezet. A telefonszex kérdése pedig, eleinte mókás aztán lassan már kínzássá válik, hiszen a telefon nem csókol vissza és egyre nagyobb a veszélye annak, hogy elcsábulunk egy hús-vér szerető karjaiban.
Ismeretlen ismerős
Tegyük fel kibírtuk az idő és a távolság megpróbáltatásait, de mi történik akkor, ha már az elhidegülés olyan formát öltött, hogy már telefonon és üzenetekben is csak a napi sablont beszéljük? Mikor már magáról a kapcsolatunkról inkább nem is beszélünk és mikor a várva várt reptéri találkozás, a nagy filmbeli összeborulás és csókcsata helyett csak állunk egymással szemben, mint két idegen, kimért távolságot tartva? Akkor ébredünk rá, hogy az idő és a távolság már meghozta helyettünk a döntést, amit nekünk kellett volna már az elején, és megúsztunk volna egy kínos találkozást és egy elodázott szakítást.
Végezetül, így azt tanácsoljuk, hogy ha már az elején kétségek merülnek fel bennünk a távkapcsolatot illetően és elbizonytalanodunk, akkor inkább beszéljük meg a párunkkal az aggályainkat, és ha már a kapcsolat elindult a lejtőn, akkor ne próbáljukk mindenképpen makacsul megmenteni, inkább engedjük el, hiszen ha később kiderülne, hogy mégis egymásnak szánt minket a sors, akkor úgyis keresztezik egymást ismét az utjaink.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
