A nő beszél a férfi cselekszik?

Néha jól esik, néha feldühít hallgatni, de tagadhatatlanul fontos szerepe van. Csendben maradni talán sokkal nehezebb feladat, mint szavakba önteni, amit gondolunk.

Az, hogy a nők sokkal jobban szeretnek „csacsogni” evolúciós tényként is felfogható ma már. Ennek tulajdonítható az is, hogy a nők életében hangsúlyos helyet foglal el a barátnőkkel való beszélgetés. Ha kibeszéljük magunkból az éppen aggasztó dolgokat, legyen az akár szerelemi zűr, munkahelyi vagy családi gond, megkönnyebbülünk, úgy érezzük, ha nem is oldottunk meg egy csapásra mindent, de minimum megtettük az első lépést. Ehhez kommunikálunk, sokat. Néha feleslegesen.

A nő beszél, a férfi cselekszik
Hányszor okozott már problémát egy párkapcsolatban, hogy az imádott férfi nem annyit vagy nem úgy beszélgetett velünk, mint ahogy mi azt elvártuk volna? Pedig a hallgatásban néha nagyobb erő van, mint a beszédben. A pasiknál még a legjobb barátok között sem esik szó a gondokról. Legtöbb esetben megbeszélik mi az új trend az autók terén, milyen új technikai kütyük kerültek a piacra, ritka esetben kinek hogy van az éppen aktuális barátnője, de a válaszaikban szigorúan csak a „megvagyunk” vagy „jól” jelzőkre szorítkozva. A gyengébbik nem képviselői ezt bizony zokon veszik.

Holott, ha belegondolunk, már pici koruk óta azt nevelik beléjük, hogy egy „igazi férfi” nem sír, mindig erős és soha nem mutatja, amit igazán érez. Csodálkozunk, hogy olyan nehéz belőlük bármit is kicsikarni szavak terén? Érdemes inkább a tetteikre odafigyelni, mert míg a nő százszor mondja „szeretlek”, addig a férfi olajat cserél a kocsinkban. A lényeg itt bújik meg, a nő kimondja, hogy szeret, míg a férfi olyan dolgokat csinál, amiből mi érezhetjük ugyanezt. Ha elengedjük a szavakhoz való görcsös ragaszkodást, megállunk kicsit, körülnézünk, észrevesszük azokat az aprónak tűnő gesztusokat, amik azt az üzenetet hordozzák, hogy fontosak vagyunk életünk párjának.

Legértékesebb barátok is azokból válnak igazán, akik képesek órákon keresztül ülni csendben és csak hallgatni, amit éppen a másik panaszol, csacsog, vagy csak kiönti a szívét. Tudjuk, hogy amikor kitárulkozunk valakinek, az a bizalom első jele és ritkán várjuk el, hogy az illető csodát műveljen az elmondottakkal. Nagy kincs a némán figyelni tudó barát, és nagy kincs a szorosan, gondoskodóan karjaiba záró férfi is - aki bizony gyakran hallgat.