Kerti “lakók”, trópusi élővilág - Blogbejegyzés
A mangófa
A mangófánkról először nem is tudtunk, mert eléggé összenőtt a banánfával. Egy nap viszont az itteni mindenes próbálta kézzel-lábbal elmutogatni, hogy valami lesz ott két hét múlva. Gyorsan meglestem és látom, hogy újságpapírok „nőttek” a fára. Hopp, hát itt mangó érlelődik, tucatnyi újságpapír csüngött az ágakon – idén a nagy meleg miatt már márciusban itt volt a mangószezon. Bár Thaiföldön is legalább hatféle mangó érik, nálunk – és a legismertebb is egyben – a Nam dok mai található, melyet akár zölden is fogyasztanak, ilyenkor persze kemény és kissé savanyú, leginkább a zöldalmához hasonlítható. No és mivel savanyú, jöhet hozzá valami, ami édessé teszi, a zöld mangót gyakran kínálják chilis-cukorral, de akár borssal kevert sóval is – nekünk utóbbi jobban ízlett, a chilis-cukor elvette az egész ízét.
Amikor ideköltöztünk, az első kérdésünk az volt, hogy szoktak-e kígyók járni a környéken, nézegessük-e a cipőnk, mielőtt belebújunk. Szerencsére sem a kígyók, sem a skorpiók nem gyakoriak erre, utóbbit thaiföldi tartózkodásaink alatt egyszer láttunk, egy bárban – pálcikára tűzve. Hiába ettünk már számtalanszor bogarat, a skorpióra sehogy sem fájt a fogunk, de a thaiok mindent megesznek.
Gekkók viszont gyakran szaladgálnak a falon – akár bent a lakásban is. Kezdetben kitessékeltük őket, de egy ideje már „megtartjuk”, velük legalább kevesebb lesz a szúnyogunk is. És ha már a házban élő állatoknál tartunk, a hangya szinte a ház tartozéka, talán előbb épült a hangyavár és arra a házak. Tavaly hiába laktunk a negyedik emeleten, mindig megtalálták, amit nem rejtettünk a hűtőbe. De ez is olyan volt, hogy eleinte küzdtünk ellene, majd megtanultunk együtt élni. Kaját nem hagyunk kint, vagy ha mégis belemászik egy-kettő, hát így járt. Itt megeszik, így élünk mi is.
Olvasd el az előző bejegyzést is!
Oldalak
