Szigetlakók lettünk - Blogbejegyzés

Még 24 órája sem voltunk úton, mégis úgy éreztük, már napok óta elhagytuk Pestet. Rövid repülőút, rövid athéni éjszaka, órákig tartó kompozás a tengeren és már meg is érkeztünk a kék-fehér otthonunkba, Parosra. A sziget az Égei-tenger közepén van, sok más sziget társaságával a Cyclades-szigetcsoport része. A miénk fő alapanyaga a márvány, innen származik a Milói Vénusz alapanyaga is. Athéntól délre, Krétától északra, majdnem félúton vagyunk. Nyáron elvileg meleg van, amit a helyi – melteminek nevezett – szél hűt le annyira, hogy én általában pulcsiban ülök a tengerparton.

Megérkeztünk

Dél körül megérkeztünk a kite-centerbe és kifaggattuk a helyi erőket a szokásokról, munkáról, de a lakásunkról csak egy később érkező lány fog tudni infót adni.

Addig is megtudjuk, hogy a többi oktató Antiparoson – a szemközti szigeten – lakik, de mivel én nem dolgozom a kite-centerben, nekünk külön lakásunk van Paroson. Ezzel megússzuk a napi szintű kompozást ugyan, de vásárolni át kell járnunk a másik szigetre. Itt nincs „jajj nem vettem joghurtot, leugrom a boltba”, alaposan előre kell tervezni. Nem baj, legalább „elugrom a boltba csokiért” sincs, mindennek van pozitív oldala!