Kis történetek - Ilyen Thaiföld!

Pár napja voltunk itt, mikor jött egy-két nehézség. A helyi wifit valamiért egyáltalán nem találta csábítónak a gépem és hamarosan annyira megsértődött, hogy a telefonos hotspottal sem akarta összeszűrni a levet. Egy-két nap alatt beláttuk, hogy újra kell rakni a gépet, ezzel esték teltek el.

Mások, mint mi

Később egy jól irányzott mozdulattal letörtem a biciklim pedálját, a blokkot persze kidobtuk és mivel a menet ment tönkre, vihettem szerelőhöz. Semmiségnek tűnnek, talán túl sok volt a jóból és a mosolyom egyre kevésbé volt őszinte. Két lehetőség van, vagy megkérdezem, mi jöhet még és akkor majd kiderül, hogy mennyi minden van, ami rosszabb, mint egy törött pedál, vagy mosolyogva elfelejtem. És ahogy látom, tapasztalom és érzem, ez utóbbit választják az itt élő emberek. Persze, meleg van, tengerpart, pálmafák – mondod magadban – így könnyű mosolyogni. De hozzátenném, hogy a thaioknak a mostani 27 fok épp úgy tél, mint ahogy a szibériai hidegben élőknek a +5 fok rövidszoknyás nyár. Egyszerűen mások, mint mi. Sokan élnek koszban, dolgoznak az út mentén akár napi 10-12 órát vagy több kiló gyümölcsöt cipelnek a tengerparton órákon keresztül föl-alá. És mindezek ellenére mosolyognak, segítőkészek, kedvesek és teszik ezt azért, mert így tartják helyesnek, mert igaznak tartják, hogy amit adsz, visszakapod és tudják, hogy előbb adni kell. Otthon sem dőlünk neki a radiátornak, mielőtt begyújtanánk, ok és okozat minden az életben.