Így telik az idő Thaiföldön

Sose tudom, milyen nap van éppen, pedig vannak kapaszkodók. Kedden van local market, ahol sokszor telepakoltuk már a kosarunk gyümölcsökkel, de ahhoz, hogy ide eljuss, tudni kell, hogy éppen kedd van. Szerdán már késő, pedig a szerdába biztosan belebotlunk: ilyenkor tilos a napernyő, napágy, sátor a parton. Furcsa módon a turisták is máshol töltik a szerdát, pedig a nap ugyanúgy süt és a tenger is ugyanúgy hullámzik.

Télből nyár

Havonta fizetünk lakbért – vagy szólnak, vagy lejár az internet hozzáférésünk és akkor már tudjuk; megint eltelt egy hónap. A majdnem télből egy olyan világba érkeztünk, ahol a következő öt hónapban annyit változnak az évszakok, hogy a 28-30 fokos télből szép lassan 35-40 fokos nyár lesz.

A kájt-oktatás nem áll le csak azért, mert hétvége van. Karácsonykor, sőt január 1-én is voltak órák! A turistának épp az a dolga, hogy itt megfeledkezve időről és télről és munkáról, két hétig vagy akár egy hónapig jól érezze magát. Az egyetlen akadály a szél hiánya lehet, de a közel egy hónapos szünet után mostanra stabilan itt a déli szél, ami hozza magával a meleg levegőt, felfűti a tengert és elűzi a medúzákat. A part is teljesen megváltozott, ahol korábban a hullámok törtek meg, ott előbukkant a homokpad: ötven méter bokáig érő víz után part következik, majd ismét a tenger, ezúttal viszont már hamarabb mélyül.

Ha munka van, örülünk, mert abból lesz pénz, ha nincs, örülünk, mert lehet kájtozni vagy bármi mást csinálni. Mivel munka van, az én kájt-skillem egyelőre ott tart, hogy bizonytalanul megállok a deszkán, elcsodálkozom, hogy “tejóég ez mozog”, majd beleesek a vízbe. Vagy túljutok ezen, eljutok odáig, hogy “váo, ez tök jó, jajj, jajj, most mit csináljak, paff”. Szerencsére vízbe beleesni nem jár különösebb kockázattal, bár a színes foltok a lábamon lehet másról mesélnének.