Irány Bali! Egy hét az Istenek szigetén

Amikor még irodában dolgoztam és jött a tél, mindig elképzeltem magam a tengerre néző koktélbáromban. Nádfedővel, hullámok zajával, finom homokos parttal és végtelen óceánnal. Télen rendszerint elegem volt mindenből, a hideg és a sötét magával rántott, ilyenkor gyakran mondogattam: hagyjuk a francba az egészet és menjünk Balira!

Egy hét az istenek szigetén

Tavalyi thai utunk során Angkorba látogattunk el néhány napra, idén viszont Bali lett az úti célunk és januárban egy hetet töltöttünk az Istenek szigetén.

A szingapúri kalandunk után úgy aludtunk a repülőn, mint akit fejbevágtak, majd ébredés után pont úgy is éreztem magam. Annyira kába voltam, hogy azt sem tudtam, hol vagyunk, majd megkezdtük az ereszkedést én pedig biztos voltam benne, hogy fel akar robbanni a fülem. Hangokat csak valahonnan távolból hallottam, mintha víz alatt lennénk, pánikolás közben fel is ébresztettem Lefit, aki hozzám hasonlóan fáradt és álmos volt, nyilván azonkívül sok mindent nem tudott csinálni, minthogy fogta a kezem, de olykor ez számít a legtöbbet. Egy cseppet sem érdekelt, hogy éppen landolunk a szigeten, csak azt akartam, hogy legyen vége az egésznek. Földet érés után aztán hamar helyre állt a rend, nyolcra már a szállásunk recepcióján voltunk, persze szobánk csak délután kettőtől van. Nem baj, itt hagynánk a bőröndünk és kaphatnánk reggelit? Persze, 500 Ft. Bólintottunk, majd kaptuk is a fried rise-ot rántottával, narancslével, kávéval, édes pirítóssal és görögdinnyével.

A délelőtt további részét a parton fekve töltöttük, a hullámok zaja elaltatott, végre vízszintesben voltunk, végülis kinek kell ágy?! Persze később jól esett, az első nap nagy részét sikerült átaludnunk. Hiába voltunk közel, így is jetlegünk lett.

A második nap már igent mondhattunk a szörfdeszka bérbeadóknak, a parton 5-10 méterenként állnak a lokál arcok, akik minden arra járónak ajánlják a deszkát. Mit ajánlják, már szedik is elő a Neked való méretet, csak 100.000 rupi két órára. Oktatást is kérsz? Nem, azt nem kérünk, menni fog ez magunktól is, végül is álltunk már deszkán, még ha nem is ilyenen. Fekszem a deszkán, evezek befelé, hupsz egy hullám felborít, elölről. Kapaszkodom, most sikerült átsiklani egy hullám felett, most már csak meg kell fordulni, elkapni a következőt és felugrani – ahogy a videón láttuk.

Persze elsőre nem sikerül, meg másodjára sem. Mégsem olyan egyszerű, mint a videón volt, de nem adjuk fel. Felváltva próbálkozunk a következő két órában, majd elfáradva visszaadjuk a deszkát. Mára ennyi, hazamegyünk és robogót bérlünk, hogy megnézzük a reptér alatti parton a naplementét.