Egy ártatlan pizza szombaton - A piros nadrágos fiú

Tévézés

A sajtot a piros nadrágos reszelte, mert a lány ügyetlen volt, s mindig lereszelte a saját bőrét is. Együtt szórták a tésztára a feltétet. A tészta alakja egy cseppet sem hasonlított körre, inkább olyan volt, mint egy túlméretezett tintapaca. Miközben sült az étel, beszélgettek. A feszengés fordított arányosan párolgott el belőlük, mint ahogy a pizza illata párolgott a sütőből. És negyven perc múlva már senki nem volt ideges. Csak éhes.

A furcsa alakja ellenére a pizza igen finomra sikerült, s a fiú egy alkalmat sem mulasztott el, hogy ezt a lány tudtára adja.

- Ez nagyon finom!

- Csak úgy mondod! Mert udvarias vagy - legyintett a lány a vele szemben ülő fiúra.

- Ételt ritkán dicsérek, s ha én mondom, hogy finom, akkor az úgy is van - húzta ki magát a fiú, hogy a lány higgyen neki.

- És most mit csináljunk? - kérdezte a fiú a különleges hangján.

- Hát, nézhetjük a tévét, ha szeretnéd - ajánlotta fel a lány, s a kanapéjára mutatott.

A fiú felállt, megfogta a lány kezét, s a kanapéhoz vezette.

- És, mit nézzünk? - kérdezte a fiú.

- Amerikai focit - vágta rá egyből a lány, hiszen ez nem volt kérdés. Mindketten szerették ezt a sportot, s megbeszélték, hogyha lesz Budapesten meccs, a fiú elviszi a lányt.

Így hát pizzától jóllakottan a piros nadrágos fiú és a néha kabátot viselő lány egymás mellé ültek egy kanapéra, hogy a tévében sportot nézzenek.

Mialatt a hatalmas focisták ugrottak egymásra a meccs alatt a képernyőn, a piros nadrágos fiú úgy vetette magát rá a lányra.

A lány megijedt. Nem attól, amit a fiú tett. A lány attól ijedt meg, hogy élvezi, ahogy a fiú csókolja és a derekát szorítja, és egyáltalán nem tart a következményektől. Pedig az ilyesminek mindig van következménye. A lány azonban hirtelen észbe kapott. Lelökte a fiút, aki mintha álomból ébredt volna, hirtelen feleszmélt tettére. Megdöbbentsége lassan tűnt el az arcáról, s a szégyen váltotta fel.

- Elmenjek? - kérdezte halkan.

A lány körbefont karokkal állt a fiú előtt, s hirtelen azt se tudta, hogy mit tegyen. Tudta, hogy a fiúnak most el kell mennie, de a szíve mélyén azt akarta, hogy maradjon.

Végül az eszére hallgatott. A fiú összepakolt, és elment. A lány a kanapéra kuporodott.

Szomorúak voltak. Mindketten. A lány azért, mert nem akarta a fiút. A fiú pedig azért, mert akarta a lányt.

Fotó: Juhász Noémi