Egy ártatlan pizza szombaton - A piros nadrágos fiú

A piros nadrágos fiú és a kabátos lány barátok voltak. Minden nap beszéltek, s ha mégis úgy alakult volna, hogy huszonnégy óráig nem tudtak beszélni, a fiú másnap mindig írt üzenetet a lánynak. Semmi különöset. Csak ennyit: „Szia, mi újság van veled?” Egy idő után a lány már percre pontosan tudta, hogy mikor fog a fiú írni neki. Nagyon tetszett a lánynak, hogy a fiú ennyire igényelte a lány társaságát.

És amíg a tészta lassan kelt a tálban, a fiú érzései is lassan-lassan felébredtek

A piros nadrágos fiú azokon a napokon, amikor nem hallott a lányról, nem tudott másra gondolni, csak hogy mit csinálhat, vajon rajta van-e a kabátja, s hogy mi van vele. Teljesen az agyába férkőzött. Már az sem volt neki elég, hogy hetente többször pár órára lássa a lányt egy kávézóban, egy üdítő mellett vagy éppen a könyvtárban. Folyton kereste az alkalmat, hogy mikor tud elszabadulni otthoni kötelezettségei alól, hogy végre a lánnyal legyen. Látni akarta a mosolyát, a szemét és hallani akarta a hangját. Mindent megtett volna azért, hogy a lánnyal legyen. Éppen ezért ürügyeket talált ki és programokat szervezett. Már a hét közepén azon gondolkozott, hogy szombaton hogyan lehessen együtt a kabátos lánnyal.

- Nem lenne kedved főzni valamit? - kérdezte a fiú.

- Pizzát akartam sütni a hétvégén - válaszolt a lány.

- Remek. Mit szólnál, ha együtt sütnénk meg?

- Megsütöm én, mire jössz, nem muszáj segítened - ajánlotta fel a lány, mert nem szerette, ha rajta kívül más is izeg mellette a konyhában.

- Az úgy nem jó. Csináljuk meg együtt. Mit szólsz hozzá, hogyha reggel korán elmegyek. Úgyis ráérek aznap. Majd én keltelek.

- Komolyan mondod?

- Persze - válaszolta lelkesen.

- Hát jó, nem bánom. De előre szólok, hogy pizsamában leszek, kócos leszek és egy csésze kávéval kezdem a reggelt.

- Nem baj, az engem nem érdekel - mosolyodott el a fiú, mert elképzelte, hogy milyen lehet a kabátos lány, amikor reggel felkel...

De nem így lett. A lány már hajnalban felkelt, mert annyira izgatott volt. Farmert, topot és kismellényt vett fel. Nem akart túl csinosan öltözni, de azért tetszeni is szeretett volna a fiúnak.

Pontban reggel nyolckor megszólalt a csengő, az ajtóban pedig a piros nadrágos fiú állt. Friss volt, üde, magához képest pedig igen sokat mosolygott. A lány viszont izgult. A fiú először jár a lakásán. És attól is félt, hogy majd nem fog sikerülni a pizza, hogy majd lejáratja magát a fiú előtt. A piros nadrágos is zavarban volt, de ő másféle zavart érzett a vérében.

A kabátos lány és a piros nadrágos fiú elkezdtek pizza tésztát gyúrni. Mindketten tudták, hogy ez csak egy baráti kis sütögetés. Mert mi más lehetett volna? Semmi másról nem lehetett szó. Csak egy baráti sütögetésről. Semmi más. És a lány próbált is így viselkedni. De mindvégig attól félt, hogy a fiú majd másképp gondolja. És amíg a tészta lassan kelt a tálban, a fiú érzései is lassan-lassan felébredtek.

Fotó: en.wikipedia.org