A piros nadrágos fiú - Vágyak

A lány bámulta a monitor bal sarkában zölden világító kicsi pontot

A lány nem tudta, hogy mit tegyen. Írni akart a fiúnak. De nem tudta, hogy mit írhatna. Háromszor kezdte begépelni az üzenetet, s háromszor törölte ki azt. Na meg azt sem tudhatta, hogy zavarhatja-e a piros nadrágos fiút. Mi van, ha butaságot ír? Vagy mi van akkor, ha a fiú éppen nincs egyedül? Nem akarta, hogy mások megkérdezzék, hogy ő mit írt. Az is lehet, hogy a fiú nem hordja magánál a telefont, s felesleges szenvedésnek tenné ki magát, ha nem kapna választ a gondosan megfogalmazott üzenetére. Pedig egész nap azon gondolkozott, hogy mit fog mondani a fiúnak. A lány így csak várt. „Majd este.”

A fiú letusolt, s lehúzta hosszú combjairól a piros nadrágot. Egy kis pontot bámult a monitor bal sarkán.

A lány idegesen kereste a kulcsait. Már szinte érezte, hogy hazaért. Végre este volt.
Csörgött a kulcs, kinyílt az ajtó, a kabát a fogasra került. A lány bekapcsolta a gépét.

A fiú egy percre elbámult a másik irányba. Zöld lett az addig szürke pötty a monitor bal sarkában.

A lány kabát nélkül izgatottan várta, hogy történjen valami.

A fiú piros nadrágját levéve nem tudta, hogy mit mondjon.

A lány bámulta a monitor bal sarkában zölden világító kicsi pontot, amely azt jelezte, hogy a fiú elérhető. Még neki is.

A fiú bámulta a zöld pontot.

Mindketten bámulták a zöld pontot egy széken ülve, mint két sziklakő a tenger egyik, s másik végén egymást. Kihunytak a zöld fények, s a fiú piros nadrág nélkül, a lány pedig kabát nélkül aludni ment.

Fotó: theblowoff.com ; Leadkép: Juhász Noémi