Nem hittem a szememnek, amikor ezt a levelet olvastam

Sokat tanulok tőletek.

Pauer Krisztina - Lélek Koffein blog írója, alapítója

Több év kemény önvizsgálat és önismeret után rájöttem: írni szeretnék. A kislányomnak. Nőknek. Magamnak. Beszélni szeretnék. Könnyedén. Sallangmentesen. Nem csak a felszínt kapargatva. Manírmentesen. Adni szeretnék. Segíteni szeretnék. Utat szeretnék mutatni. Értéket szeretnék teremteni. Humorral és öniróniával szeretném megosztani a gondolataimat.

Visszajelzés

Tegnap nagyon korán bebújtam az ágyamba és sokáig olvastam, majd a nyitott ablakomnál valami gagyi uborkás fátyolmaszkkal a fejemen, befészkeltem magam a párnáim közé és írtam.
Nagyon - nagyon sokat írtam.
Mindenről.
Mindenkinek.
Lucának.
Magamnak.
Nektek. Szépen lassan meg is osztom majd veletek.

Az írás az önmagamról való gondoskodás fontos érzelmi és kreatív kellékévé vált számomra.
Én ezáltal is töltődöm. Flowban vagyok.
Egyfajta burkot ad nekem.
Olyan erőt ad, amit nagyon sok embertől is kapok mostanában.
Este megnyitottam a leveleiteket és azt hiszem nincsenek szavak arra, hogy milyen hálás vagyok Nektek.
Számtalan nő, anya, feleség, idős hölgy, fiatal lány életét olvasgatom. Igazi kincsek. Élethelyzeteket. Egy könyv megtelne veletek. Az erőtökből. Hitetekből. Energiátokból. Lenyűgöz...

Sőőőt...a másik nem is olvassa a blogomat, amire nagyon büszke vagyok!

Ilyenkor el is szégyellem magam, mert az én "problémám" el is törpül sokatok fájdalmas története mellett...

Nem szoktam megosztani, hogy miket kapok, de most kivételt teszek, mert büszke vagyok rá.
Egy olyan édesanya írt rám, aki tele van erővel, hittel és mérhetetlen nagy alázattal az élete iránt.
Azt hiszem ezért is vezetem a blogot.
Mert nap mint nap hasonló levelet kapok tőletek.
(Ne aggódjatok, kapok hideget is...de abszolút tudom már kezelni a rosszindulatot és az emberi gonoszságot...)

Idézek egy gyöngyszemből:
"......Megcsináltuk a kislányommal a kakaót és a kávét, és kiültünk a teraszra. Kettesben, csak ő és én. És abban a pillanatban minden "bal lábas" gondolatom elszállt. Megnyugodtam. Azt éreztem, hogy hálás vagyok. Azért, hogy felébredtünk. Azért, hogy felkeltem a távirányítóért, aztán az elemkeresésért, a kakaó csinálásért, és legfőképpen azért, hogy Ő van nekem. Hogy Ő a Mindenem. Hogy mindennap tanít valami újat, hogy Ő a Csodám.
És hálás vagyok Neked, hogy olvashatom a gondolataidat. Hogy filterek, nélkül, műmájerkedés nélkül írsz. Hogy igenis felvállalod ha épp szalad a konyha, mert Lucával sütöttetek. Hogy felvállalod, hogy néha a süti nem épp egy szalonképes példány, de a lényeg, hogy tele van szeretettel, hogy a Ti kezetek munkája. Felvállalod, hogy néha este nem bűn leülni a kanapéra, egy pohár borral, egy szelet sütivel (esetleg mindkettővel).
Jó érzés látni, hogy nem én vagyok az egyetlen a világban, akinek tökéletlen az élete (mégis ilyen tökéletlenül tökéletes nekem). Hogy nem akkor lesz valaki tökéletes anya, ha mindig minden patent körülötte, ha állandóan 8 fogásos vacsi van az asztalon. Ha mindig minden elsőre sikerül, ha soha nem mutatja ki az érzéseit. Ha a gyereknevelési könyveket kívülről fújja A-tól Z-ig.
És még sorolhatnám napestig...

Azt hiszem, ez a ma reggel tudja a legjobban elmondani, hogy mennyire hálás vagyok Neked és köszönöm, hogy olvashatlak!
Szuper anya és szuper csaj vagy!
Tudom, hogy Luca mindig nagyon büszke lesz Rád! És Te is legyél az nagyon magadra!

Szóval KÖSZÖNÖM!..."

Nem. Én köszönöm...
Kriszta

Szívem csücske fotót az az ember készítette, aki nélkül nem ott lennék, ahol most vagyok: Pauer Katalin. (Tündér-Keresztmamim)

További gondolataimat megtaláljátok a közösségi oldalamon is!
Várlak szeretettel!
Töltődj! Olvass! Inspirálódj!

Leadfoto: 123rf.com; Fotó: Pauer Katalin

Oldalak

Szólj hozzá Te is!