Lifestyle

Apa lettem!

Nem volt egyszerű menet

Magát a szülést nem részletezném. Ezt inkább megtartom magamnak. Annyit azonban elárulok, hogy nem volt egy egyszerű menet. Mivel (hangsúlyozom az orvos elmondása szerint) Juliska olyan erős és izmos, hogy az utolsó egy centi nehezebben tágul. Ezt annyiszor elmondta, hogy a sportolók, akrobaták és táncosok szülése a legnehezebb, mert annyira izmosak, hogy egy adott ponton - csak hogy eltereljem erről a témát - azt bírtam mondani: Tudom, hogy izmos, azért vettem el! :)

Mikor izomlazító injekciót adtak be neki, a szülésznő szó szerint elvörösödött, mert annyira meglepődött azon, hogy a tű milyen nehezen megy bele szegény kicsi párom fenekébe. Ha ezt valaki meséli nekem, egyszerűen nem hiszem el. De ott voltam. Láttam. Most vagy azért vörösödött el, mert kemény volt a popsija, ezáltal nehezen ment bele a tű, vagy azért mert megtetszett neki. Nos, a mai világban ezt nem lehet tudni, de egy biztos, lángolt a feje. Ez volt az egyik nagyon vicces pillanat, a másik pedig, amikor az egyik doktornő belépett a szülőszobára, hogy megnézze, hogy áll Juliska, és meglátta, hogy egy fejkamera van a fejemen. Ekkor annyira meglepődött, hogy a mondata közben elfordult és összehajolt a már fent említett szülésznővel, akivel hahotázni kezdtek! :) Próbálták ezt visszafogottan tenni, de nem sikerült. Egyszóval kiröhögtek. Viszont így mind a két kezem szabad volt.

Szóval nem részletezem. Viszont őszintén mondom, minden férfitársamnak azt javaslom, hogyha a párjuk azt igényli, menjenek be a szülésre. Szerintem egy nőnek ez az egyik legkiszolgáltatottabb helyzet az életében. Széttárt lábakkal egy idegen környezetben, tök idegen emberek között - nem irigylem. Tedd meg érte a legtöbbet, amit csak tehetsz! És ha ez csak annyi, hogy fogod a kezét, néha megitatod, akkor annyi. De legyél ott vele! Szüksége van a támogatásodra. Tedd félre az ellenérzéseid, és légy mellette. Ez persze csak az én véleményem.

Nos, hosszú vajúdás után a baba megszületett, viszont mindketten nagyon el voltak fáradva. A párom is és a baba is.

Ezután jött a mi kis pokoljárásunk.

Remélem, az én fiam!

Először is, a megszületése pillanatában elszaladtak Lacikával. Se gyereksírás, se a köldökzsinór elvágása, se mellkasra tevés. Semmi. Csak zavart csevely. Nekem legalábbis annak tűnt. Senki nem mondott semmit! De semmit! Miért vitték el? Hova vitték? Miért nem sírt fel? Egyáltalán mi a xar történik? Mit bájolgunk itt? Egyszer csak nem bírtam tovább és kimentem a szülőszobáról, oda, ahol megfürdetik az újszülötteket, de az ajtó zárva volt. Néma csönd. Egy kisegérnyi nyekergést vagy gyereksírást se hallottam! Nem tudom mennyi idő telhetett el, valószínűleg csak egy fél perc, de nekem nagyon hosszúnak tűnt. Rossz helyre jöttem?

És akkor egyszer csak valaki felsírt! Úristen! Ez remélem az én fiam!!!

Egy újabb örökkévalóság után egyszer csak kinyílt a tolóajtó. Kilépett a választott orvosunk, és azt mondta, a bent lévő hölgynek, itt van az apuka, bejöhet? Be, persze - hangzott a válasz.

Beléptem, és ott volt az én drága kisfiam! Nem így képzeltem az első találkozást, sőt, ezt az egészet nem így képzeltem, de az Úr, az Égiek máshogy alakították. Ott feküdt egy pulton. Persze nagyon sírt. Szerettem volna magamhoz ölelni, megvigasztalni, de gyorsan felkapták és vérlázító rutinossággal megfürdették, majd megtörölgették. Persze, nem lehet úgy bánni az újszülöttekkel, mint a hímes tojásokkal, meg tudom, hogy ők napi szinten fürdetnek és törölgetnek ilyen törékeny kismadarakat, de azé’ nem lett vóna nagy baj, ha nem próbálják ledörzsölni a bőrt a gyerek testéről! Az oda van neki csinálva! Lehet, hogy csak én dramatizálom túl a dolgokat.

A lényeg, hogy mindenki jól van - gondoltam.

Beszéltem pár mondatot a szülésznővel, majd külön az orvossal is, mer’ ugye biztosra akartam menni. Mindketten azt mondták, hogy bár egy kicsit hosszabb szülés volt az átlagnál, semmilyen aggodalomra adó okot, jelet nem láttak. Végig hallottuk a baba szívhangját, és ami igaz, az igaz, egyszer sem hagyott ki, vagy vert gyorsabban, vagy ilyesmi. Tehát nem történt menet közben semmi olyasmi, ami miatt komolyabb beavatkozásra lett volna szükség. A babát persze inkubátorba tették, de egy röpke óra múlva vissza is hozták, ami alatt persze Juliskával voltam.

Édes Istenem. Olyan elfáradt és meggyötört volt az a kis csöppség. Láthatóan őt is nagyon igénybe vette ez a születés projekt. Mindketten a karjainkba vettük, megcirógattuk, megölelgettük, kicsit megkönnyeztük ezt a semmihez sem hasonlítható létállapotot. Azonban hamar észrevettük, hogy nagyon fázik. Szóltunk is egy illetékes ápolónk, hogy elég hideg a keze meg az orrocskája. El is vitték a csecsemő osztályra, hogy visszahelyezzék az inkubátorba, de biztosítottak minket, hogy semmi baja, ez csak a kimerültség jele. Pár óra múlva újra láthatjuk, megkezdődhet a szoptatási küzdelem, stb. - de nem így lett.

Oldalak

Lifestyle
Lifestyle
Azért valószínűleg nem ez fogja visszatenni Lindsay Lohant a térképre, viszont a frissen felkerült filmek nem igazán tudtak labdába rúgni mellette.
Lifestyle
A TikTokon ezerféle elképesztően zseniálisa takarítási trükkel találkozhatunk, érdemes viszont olykor közelebbről is megvizsgálni, vajon valóban hatékonyak-e ezek a módszerek.
Sztárok
A mindennapok során rengetegen igyekeznek elrejteni ősz hajszálaikat, Salma Hayek pedig egy igencsak meglepő ötlettel állt elő a probléma gyors megoldására.