Ismerd meg a szegedi Ölelőembert! - Tele van önzetlen szeretettel

Szeretem Szegedet. Gyönyörű a főtér, a szökőkút, a Kárász utca, és nem mellesleg nagyon finom a fagyi. Szegeden találkotunk az "ölelős emberrel" is.

A Kárász utcáról jut eszembe!

Nemrég jöttünk haza a Szegedi Szabadtéri Játékokról, ahol Mamma Mia! előadások voltak, de hamarosan visszatérünk A Nyomorultak című musical-lel. Amikor először dolgoztam az ottani nyári színházban, akkor még a Kis Virág Cukrászda volt a csúcs, de sajnos most nem üzemel. Ha jól tudom, épp felújítás alatt van és sokan dolgoznak azon, hogy újra kinyisson. Nagyon várom már! Persze a Kárász utca sarkán lévő A Capella Cukrászda is isteni, nagy választék és igazán finom fagyikkal várják az arra járókat. Szinte mindig tele van a terasz, alig találsz helyet. A Kárász utcáról jut eszembe!

Egyik nap, ahogy a párommal, mit párommal, a menyasszonyommal hazafelé sétáltunk, arra lettünk figyelmesek, hogy egy férfi, egy különös táblával a kezében álldogál a téren.

Arra szólított fel mindenkit, hogy öleljék meg őt, sőt! Ingyen osztogatta az öleléseket. Biztos sokak számára ismerős jelenség, hogy nagyobb tereken emberek hasonló, ingyen ölelésre invitáló táblákkal állnak, és várják a szeretethiányosokat. Nekem nagyon tetszik az ötlet. Ha jól tudom a mozgalom elindítója Jason Hunter volt, aki egy temetési szertartáson figyelt fel arra, milyen fontos egy-egy szívbőljövő, baráti ölelés.

Szóval ahogy messziről megpillantottam, mint utóbb kiderült, Lajost a táblával, azonnal mondtam Juliskának, hogy nosza, kérjünk/adjunk egy ölelést! Pesten is találkoztam már fiatalokkal az Oktogonon, akik ölelést osztogattak és ott is kaptam az alkalmon, hogy ölelkezzek. Elsőre talán hülyeségnak tűnik, de ha egyszer kipróbálod, rájössz, hogy ez az egyik legjobb dolog a világon. Oké, nem olyan jó, mint siklóernyőzni, de az biztos, hogy sokkal veszélytelenebb.

Ölelésre fel!

Egy ölelés feltölt, jobb kedvűvé tesz, biztonságot ad, és szerintem, ha csak egy kis időre is, de jobb emberré tesz. Felhívja a figyelmet arra, hogy szeretni és szeretve lenni nagyon, de nagyon jó dolog! Gondolj csak bele milyen emberekké válnánk, ha nem szeretnénk, nem szerethetnénk, illetve nem szeretnének bennünket! Persze ha jobban belegondolok, a mai rohanó világunk pont e felé az állapot felé száguld és nagyszerű, sőt kihagyhatatlan dolognak tartom, hogy megálljunk egy pillanatra és feltöltődjünk, elgondolkozzunk, és esetleg csatlakozzunk az ingyen ölelők táborához!

Tehát megálltunk és ölelkeztünk. Király volt! Szerintem, ha ilyet látsz, ne menj el a dolog mellett. Ne gondold, hogy a táblát tartó egyén egy perverz állat! Próbáld ki és utána ítélkezz! (A képet egyébként az úr kisfia csinálta.)

Mélyen tisztelem ezeket az embereket, hiszen a szeretet kifejezésének, átadásának egyik legszebb formáján keresztül próbálják szebbé tenni a napodat és ezáltal a világot. Mennyivel jobb ölelkezni, mint elküldeni valakit a búsba csak mert véletlenül valamit elhibázott. És egy ölelést küldök annak a srácnak is, aki pár napja Szegeden a teljes családfámat szentségelte, csak mert bekéredzkedtünk az autónkkal a külső sávba…Bocsánat, de nem vagyunk szegediek, nem ismerjük a járást! :)

Szóval: ölelésre fel!

Nyomj egy lájkot, ha tetszett a cikk, vagy olvasd el az előző blogbejegyzést is!