Fájni? A fog? Nem fog!

Én és a fájdalom
De térjünk csak vissza az én fogamhoz. A lényeg, hogy fúrás és gyökérkezelés várt rám. Megkaptam az érzéstelenítőt majd kis várakozás után újra ott imádkoztam a fotelben, hogy ne legyen semmi nagy baj, ne fájjon, ne fájjon…
Ilyenkor mindig rájövök, hogy ha engem kínozni kezdenének, mindent azonnal bevallanék, még azt is, amit nem követtem el, csak hogy ne érezzek fájdalmat. Nem lennék jó kém, vagy katona, mer’ azonnal kihúznának belőlem minden információt. És persze még rémálmomba se jöjjön elő a Maraton életre-halálra c. film, ahol az egyik jelenetben csak azt kérdezgetik Dustin Hoffmantól, hogy „biztonságos?” és közben fogászati eszközökkel kínozzák.
Asszem ezzel van némi elintézni valóm, mármint a fájdalomtól való félelemmel. :)
A doki előkapta a fúrót én pedig azonnal összeszorítottam a szemem, nehogy olyasmit lássak, amitől csak még jobban betojnék, de szinte végig se tudtam vinni ezt a gondolatmenetet, pár másodperc után abba is hagyta a fúrást. Jött valami kaparászás, meg szakszavakkal dobálóztak a fejem fölött, hogy hányas fúró meg milyen tű… Közben a számban süvített a nyálszívó, a nyelvem olyan száraz volt, mint egy kavics. Hamarosan újabb röntgent készítettek, mert kiderült, hogy nagyon különleges fiú vagyok. Ezt persze eddig is tudtam, de azt, hogy normál esetben ebben a fogban egy gyökércsatornának kellene lennie, de az enyémben kettő van, ez idáig titok volt. Tehát ott ültem két tűvel a fogamban, tamponnal és nyálszívóval a számban, és amíg előkészítették a terepet a második röntgen felvételéhez, összeszedtem magam és gyorsan készítettem egy selfie-t. :)
Ugye te is látod, ahogy a fél arcom le van zsibbadva?! Nagyon vicces. Persze az egész szitu tök kiszolgáltatott volt…
Miközben a fogorvos újra a számban matat, egyszer csak azt mondja, hogy “szépek a fogai”. Egy pillanatra nem hittem a fülemnek, de mivel ezerrel koncentráltam, hogy túl legyek a dolgon fájdalom nélkül, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, bár elég szürreális helyzet volt. Menet közben az is kiderült, hogy a mellette lévő fogam is gyökérkezelve volt, de arra egyáltalán nem emlékeztem. Addig imádkoztam, hogy egyáltalán nem éreztem semmilyen fájdalmat. Hála Istennek! Vagy az érzéstelenítőnek? Említettem már, hogy nagyon félek a fájdalomtól?! Na mindegy.
Végre vége
Majd egyszer csak, szinte egyik pillanatról a másikra azt mondta az orvos, hogy szárítást kér és azzal készen is voltunk. Minden oda nem illő tárgy kikerült a számból és végre öblíthettem. Megváltás! A nyelvem visszanyerte a természetes állapotát, az állkapcsomban lévő feszülés kicsit enyhült és végre fellélegeztem. Ezt megúsztam fájdalom nélkül! És maga a fúrás-faragás sem volt több húsz percnél. Asszem olcsón megúsztam.
Má’ nem úgy… A fúrás, a gyökérkezelés, a gyógyszeres tömés meg a két röntgen összesen 16 ezer forint volt. Nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, nincs összehasonlítási alapom, de azt tudom, hogy még legalább kétszer vissza kell mennem. Hogy hogyan reagál a gyógyszerre a fog, aztán jön a gyökérjárat tömése, valami kibélelés, aztán végül a felszíni tömés. Remélem nem lesz semmilyen komplikáció. :)
Kicsit morbid, de itt a második röntgenfelvételről egy fotó, amint két tű van az épp kezelt fogamban. Mellette pedig a már gyökérkezelt fog. Durva.
























