Április bolondja, avagy kezdj el blogolni, hátha! - Sánta Laci bejegyzése

Napra pontosan egy éve indult KATT! címmel a blogom a FEMCAFE oldalán. Egy éve?! El sem hiszem! Mintha csak egy hónapja lett volna… Pedig mennyi minden történt azóta! :)

Írni kell

Annak idején teljesen véletlenül kezdtem el blogolni. Jött egy lehetőség, amit elsősorban egy “vadidegennek”, Pál Andinak köszönhetek és persze Csereklei Zoltánnak, a Femcafe tulajának. Milyen érdekes az élet. Gyakran olyan helyről kapsz támogatást, segítséget, lökést, ahonnan egyáltalán nem is számítasz rá. Megragadtam ezt a lehetőséget, és írni kezdtem.

Azelőtt sem volt idegen tőlem az írás, sok dolgot lejegyeztem magamnak, különösen olyan gondolatokat, amiken aztán sokat KATTogtam de az, hogy rendszeresen írni kell… nos, néha úgy éreztem, hogy az kifog rajtam. Kell?! Nem, igazából senki sem tartott fegyvert a fejemhez, de amikor mondjuk két hétig semmit sem írtam, lelkifurdalásom lett.

Nem mintha bárki hiányolta volna a kis bejegyzéseimet (kivéve persze Dórit és Blankát, de róluk később), de azért rossz érzések gyötörtek. Aztán persze mindig jött valami jó, vagy rossz amit megoszthattam. Persze sok felületes dologról is szó esett, mint a napipad vagy a napibicaj vagy épp a léböjtkúra, de akadt olyan is, amikor tényleg bajban voltam és azt írtam le. Legnagyobb meglepetésemre abban a pillanatban, ahogy megjelent a kis "bajos" irományom, rengeteg visszajelzést kaptam.

Hálás vagyok

Nem is gondoltam bele, milyen sok emberhez eljutnak a szavaim. Sokan fölkerestek, hogy ugyanilyen helyzetben vannak, voltak és megértenek. Vagy épp a bejegyzésem segítségével tudtak tovább lendülni. Nagyszerű érzés volt. Több pozitív visszaigazolást is kaptam, hogy olvasnak, szeretik amikről kotyogok, olyanoktól, akikről sosem gondoltam volna. Ezúton is köszönöm nekik! :) Nagyon, de nagyon hálás vagyok ezért a sorsnak, vagy magamnak, nem is tudom. Sokat kaptam ettől a blogtól.