Dombóvári István: Nem szoktam megbánni semmit

Miért gondolod úgy, hogy ez egyszeri alkalom volt?

Idén valaki más fogja vezetni a tehetségkutató műsort, le vannak osztva a feladatok, és egyébként sem biztos, hogy egymás után kétszer ilyen műsort kellene csinálni. Úgy érzem, számomra egyszeri alkalom volt, de ha felkérnek valami olyanra, ami összeegyeztethető a szellemiségemmel, akkor minden további nélkül. A fellépéseken és a stand-upon kívül a tévézést is nagyon szeretem, tanultam is a média szakon, örömömet lelem benne.

Mi volt benne a legnehezebb?

Maga az élőzés, hogy nincs javítási lehetőség, illetve a figyelem megosztása: ha valamit a vezérlőből a füledre mondanak, úgy kell megértened, hogy közben beszélsz és valami mást csinálsz. Ennyi tapasztalat birtokában nagyon kényelmes dolog egy stand-up, amikor két kézzel belekapaszkodsz a saját mikrofonodba. Ha bármi történik, szünetet tartasz, ha elrontod a poént, lehet, hogy még nagyobb poén lesz, mint ha sikerült volna. Itt minden ki van dekázva, nincs szabadság, de ennek a feladatnak pont ez a lényege.

Ezek szerint nem bántad meg, hogy ebben a műfajban is kipróbáltad magad?

Nem szoktam megbánni semmit. A megbánás a gyengék sportja, minden egy érdekes kísérlet, és mindig megvan a lehetőség, hogy átgondolja az ember. Soha nem értettem azokat a kollégáimat, akik számára a szórakoztatásnak csak egy típusa létezik, és semmi más. Én nem szeretem, ha megkötik a kezem.

Lájkold vagy oszd meg a cikket, ha te is bírod Dombóvári Istvánt!
Kíváncsi vagy, mi folyik vidéken? Klikk!