Otthon is lehet dolgozni - Így lettem "munkanélküli" anyából vállalkozó

Már néhányszor említettem, hogy a gyermekvállalás után a karrierem kicsit lefelé áldozott. Hogy összegezzem a történéseket, kb. 4 éve (5 éves a gyermek) nem találom a helyem a munka világában. Ebben az időszakban nyüglődtem is rendesen. Elsősorban klassz akartam lenni a munkahelyemen, élvezetes dolgokat akartam bevállalni úgy, hogy közben „minőségi időt” töltök el a gyermekemmel.
Otthon van az irodám
Tudom, sokan sokkal hamarabb ráébrednek arra, hogy ez nagyon ritka. Nekem tényleg kellett ez a négy év. És szépen lassan most jutottam megoldásra: egyedül, önállóan, vállalkozóként kell szerencsét próbálnom. Most belevágtam, nem tudom mi lesz a vége, de nem is ez a lényeg (később írok erről is), hanem az, hogy ennek köszönhetően otthon van a munkahelyem.
És félreértés ne essék, nem a háztartás vezetése a munkám, hanem otthon van irodám. Na, ez egy nem egyszerű helyzet. Ugyanis a tűzhely, a mosógép, a takarítószerek és a rumli, kosz, ott vannak körülöttem. Csábítanak, hívnak és kérik, hogy velük foglalkozzam, miközben élő, létező, hús-vér ügyfelekkel is büszkélkedem, akik szintén törődést kívánnak. Az első egy hónapom úgy telt, hogy tiszta erőből mindkét elvárásnak meg akartam felelni. (Elvárás… milyen hülye kifejezés, mert lényegében senki sem várta el tőlem, hogy rend legyen mindenáron.) De valahogy nagyon zavart a káosz.
Fotó: bloomberg.com
Műanyag autók és javaslatok
Mostanra van egy kicsi tapasztalatom. A rendrakás egész könnyen beépíthető aktivitás, mert miközben éppen telefonálok valakivel, látom a szanaszét hagyott játékokat. Szerencsére nem lát az ügyfél, úgyhogy két autóval, három műanyag jelzőtáblával és négy plüssállattal a kezemben is tudok értelmes javaslatokat adni. És miközben megkapom a vonal másik végéről a visszajelzést már a játékok a helyén is vannak. A teregetés és a száradt ruha elpakolása hasonló kategóriát képeznek.
A főzés már egy nehezebb téma, ezért azt teljesen kiiktattam a meghatározott munkaidőmből. Ugyanis rájöttem arra, hogy nem igazán lehet kommunikációs akciótervet készíteni zöldségdarabolás közben. És igen, miközben üzleti e-mailekre válaszolok, sanszos, hogy leég a főzelék (tapasztalat). A takarítás és a bevásárlás pedig maradhat a korábban már bevált rendszer szerint, hétvégén, férjemmel megosztva.
Szóval 2-3 hónap alatt lassan kezd kialakulni a rendszer: délelőtt az otthonom az irodám délután pedig… írhatnám, hogy az irodám az otthonom, de ez nem igaz. Mert nagy erőfeszítést igényel lezárni a napot, de ahogy délelőtt nem főzök, úgy délután nem dolgozom. Hiszen nem csak a munkaidőben kell figyelni a szabályok betartására, hanem a szabadidőmben is, ami így a kezdet kezdetén, amikor minden lehetőséget meg akarok ragadni, hatványozottan nehéz.
Ha te is otthonról dolgozol, akkor nyomj egy lájkot, vagy oszd meg másokkal is a cikket!
Olvasd el az előző bejegyzést is: Kinek jobb, tehetségesebb, szebb a gyereke? - Az anyák közötti versengés margójára




























