A mai gyerekeket már nem lehet "becsapni"

Apu, a Mikulás

Színlelt meglepetéssel mindenki ott állt az ajtóban és üdvözöltük a jövevényt. Mi nagyon izgatottak voltunk, kisfiam azonban enyhén monoton hangon így szólt: „Apuci, Te vagy az?”. Na, erre mit kell lépni? Nekem folyt a könnyem a nevetéstől, férjem megszólalni sem tudott, szintén a nevetéstől, a többiek pedig mentették a menthetőt. Dehogy Apuci, hát nézd milyen öreg, hajlott hátú és neked hoz ajándékot. No jó, de akkor Apuci hol van? – jött a teljesen logikus kérdés. Persze erre is volt kész válaszunk: lement a garázsba.

Úgy tűnt, ez elég, megkezdődött az ajándékozás, versmondás, éneklés, minden. A szobáját is megmutatta, ahogy tervezte. Aztán csak nem hagyta nyugodni a dolog és kibökte: hiszen a Mikulás Apuci papucsában volt. Ha elment a Mikulás, hol van Apuci papucsa? Szerencsére a papucs az előszobában volt és meg tudtuk mutatni, hogy igen, hasonló papucsa volt, de hát elment és azt is magával vitte. Apucié pedig itt van.

Úgyhogy csak jóra fordult a történet. Pár ismerősnek el is mesélte, hogy járt nálunk a Mikulás. Lényegében megnyugodtunk, biztosra vettük, hogy ezt az egészet lezárhatjuk. Ezért tegnap bátran megkértem, hogy mesélje el a Dédiéknek ki járt nálunk. És mi volt a válasz: Ja, Apucira gondolsz? Igen, eljött hozzánk és hozott ajándékot is. Nos, ezt már nem tudtuk lereagálni és ezzel a Mikulás történet nálunk lezárult.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor nyomj egy lájkot, vagy oszd meg másokkal is!
Olvasd el az előzőt is: Fizetés különbség - avagy az egyenjogúság hol van?

Fotó: dailymail.co.uk; Leadfotó: santaclausitalia.it