„Tök ciki vagy, anyám, azzal a kanállal!” – avagy árulkodó jelek arról, hogy a babád már nagylány

„Kösz, anya, a kanalat tartsd meg magadnak!”

Már figyelgetem egy kis ideje, de valójában a héten lett egyértelmű, hogy mostanság Lölő miért nincs annyira kibékülve az evéssel. Engem is meglepett, hogy a jól evő gyermekem egyszerre mindenre csóválni kezdi a fejét. Figyelj, fél órákat állok a konyhában, gondosan ügyelek arra, hogy minél változatosabb ételekkel kínáljam, mégis azt vettem észre, hogy már a kedvencei sem csúsznak igazán! A kanál a mindene, de csak akkor, ha én távol tartom magam tőle. Szóval, a héten egyértelműen a tudomásomra hozta, hogy ő bizony már nagylány, nem kell etetnem. És akkor mi következik ebből? Hát, az, hogy kénytelen vagyok még kreatívabb lenni! Mostantól nem sima ebédet készítek, hanem gombócokat gyúrogatok, szaggatok, darabolok, hogy aztán a falatokat ne anya kanala, hanem a kis babakezek adagolják abba a gyönyörű babaszájba.

Emlékszel? Néhány konyhai trükköt, receptet korábban már megosztottam veled, most még elárulok néhány ötletet, hátha neked is van egy Makacs Mónikád. :) Így született meg például a puhára főtt édesburgonya kockákra halmozott zöldséges marhahusival, de így került Lölő tányérjára a krumplikarikákra halmozott répás-kelbimbós-petrezselymes zöldségkrém sajttal vagy a zabpelyhes répás-karalábés-zelleres gombóckák is. Hiába, anya kreatív, a gyermek pedig boldog, hiszen egyedüüül esziiik!

Lölő szerelmes

Na, az van, hogy eljött az a bizonyos időszak, amikor a kislányom először szerelmes. Ez eleve egy új helyzet, amit még sikerült a férjemnek is megfejelnie azzal, hogy becsajozott. Hát, köszi! Mondhatnám, hogy végtelenül csalódott vagyok, de valójában örülök. Ugyanis Lölő és az apukája egymásba szerelmesek. De nagyon! Elmondom, mi van. Én egész nap otthon vagyok: altatok, pelenkázok, szeretek, nyugtatok, etetek-itatok, gombócokat gyúrogatok, öltöztetek, vetkőztetek, kenegetek, lelket simogatok, leviszek, felviszek, sütök-főzök, tapsolok, mondókázok, ötletelek, hajtogatok, puszilok, gyomrozok, kacagtatok, énekelek. Az igazság az, hogy ezt úgy szeretem, ahogy van. Aztán hazaér apa! Onnantól nyugodtan meghúzhatom magam egy sarokban, aztán gondolkodhatok azon, másnap mit gyúrogatok majd össze Szerelmetes Samantha tányérjára. Amikor ugyanis kattan a zárban a kulcs, Lölőnek kint van mind a négy foga, az ajtó felé veszi az irányt, feláll, sikongat és ugrál örömében. Apuci rögtön ugyibugyimugyi, pusz-pusz-pusz, Lölőke, puszi, ugyibugyimugyi, én meg csendben összeroskadok a fotelben, és rájövök, hogy az én „altatok-pelenkázok-szeretek-nyugtatok-etetek-itatok- gombócokat gyúrogatok-öltöztetek-vetkőztetek-kenegetek-lelket simogatok-leviszek- felviszek-sütök-főzök-tapsolok-mondókázok-ötletelek-hajtogatok-puszilok-gyomrozok-kacagtatok-énekelek”-em gyakorlatilag egy nagy zéró. Hát, így! Jó-jó, bevallom, olyan jó rájuk nézni!