Bőven van min parázni anyaként - Ha engeded…

Cumi vagy nem cumi?
Nem tudom, ki hogy van vele, de az ismerős anyukák mind arról meséltek, hogy gyerkőccel a hasukban a nagyesküt le merték volna tenni arra, hogy az ő csemetéjük bizony nem fog cumizni. Mintha az olyan őrült nagy szégyen lenne, vagy nem is tudom. Én is cumiztam kicsiként, és micsoda ember lett belőlem! :) Ja, és nem tudom, hogyan, de még egy cumimra emlékszem is. Narancssárga volt. Az a bizonyos cumimumus azonban bennünket is elért, és egyáltalán nem bánjuk. Kitaláltuk, ha eljön az ideje, Lölőkével együtt odaadjuk majd a tündérnek vagy a Mikulásnak, aki elviszi majd egy kisebb gyerkőcnek. Cumipara tehát megoldva.
Az első lázmérésnél összeomlottam
Anyuka mit csinál akkor is, ha nyugton lehetne? Tapogatja csemetéje fejét, hogy nem meleg-e. Normális lázmérőt találni manapság lehetetlenség, persze, hogy nem bízom már egyben sem. Na, és akkor így mérjünk lázat! Éreztem, ahogy a félelem gombóccá alakul a torkomban. Már láttam magam előtt a síró gyermekem, akinek én, az anyukája okozom ezt a kellemetlenséget. Tényleg olyan volt, mintha sötétbe borult volna minden, csak a férjem zökkentett ki azzal, hogy kérte, fogjam meg Lölő lábát, ő intézi a többit. Már nyelni is alig bírtam, úgy kínlódtam, ahogy még életemben sosem. A lázmérő csipogása rázott föl: Lölőnek kutyabaja, ráadásul egy hang nélkül csinálta végig az egészet. Én pedig? Zokogva puszilgattam össze, hogy mennyire ügyes és bátor. Első lázmérés pipa, anyuka jól van.
























