Gyerekszáj, ami mindig jár – 20 mondat, amitől elolvad az ember

Toll, papír

A lakás minden pontján van egy toll és egy papír arra az esetre, ha valamit azonnal fel kellene jegyeznünk. (Amúgy nem, nem kastélyban lakunk, csak anyuka agya annyira zéró, hogy a fürdőszobából a konyhába érve – azon a megközelítőleg 10 méteren – mindent elfelejt.) Szóval, van az a toll meg az a bizonyos fecni, ami mindig jól jön, ha Lölő olyat mond. A kis fecnikből születik aztán a kis füzetkébe az összesítés, ami egy csodás kis emlék lesz nekünk vagy neki a 18. születésnapján.

Annyira szeretem…

Most mutatok pár édes, kis gyereknyelvi kincset, amit annyira szeretek. :)

• Annyira szeretem, amikor azt mondja: „Anya, fáradt vagyok!”
• Annyira szeretem, amikor azt kéri: „Édesapám, gyere ide hozzám!”
• Annyira szeretem, amikor megáll az utca kellős közepén és megszólal: „Anya, szerinted ez hogy került ide?”
• Annyira szeretem, amikor azt mondja: „Anya, köszönöm az ebédet!”
• Annyira szeretem, amikor azt suttogja: „Óvatosan viszem a tányért.”
• Annyira szeretem, amikor megsimogat és arról érdeklődik: „Anya, fáj a fejed?”
• Annyira szeretem, amikor a szemembe nézve megígéri: „Anya, többet ilyet nem csinálok.” (Jaj, dehogynem!) :)
• Annyira szeretem, amikor az ipari alpinistára azt mondja: „iparral alpina”.
• Annyira szeretem, amikor kiszól a konyhába nekem: „Zsuzska!”
• Annyira szeretem, amikor azt mondja a rossz helyen parkoló motorosról: „Anya, a motoros bácsi ezt nem gondolta végig!”