Almási Kitti válaszol: Várandósan hagytam el a gyermekem apját
Olvasónk elmúlt másfél évének keserédes történetét írta le, melynek végén most egyedülálló kiismamaként várja első gyermekét és kér tanácsot Dr. Almási Kittitől.
Dr. Almási Kitti, klinikai pszichológus
Az olvasói történeteket, kérdéseket az entortenetem@femcafe.hu emailcímre várjuk! A kiválasztott leveleket név nélkül/álnévvel ellátva, változtatás nélkül közöljük.
Egyedülálló anya lettem
"Szia Kitti!
Youtube-on találtam rá a segítőkész videóidra, nagyon hasznosak és elgondolkodtatóak, ezért bátorkodtam írni neked hátha tudsz segíteni egy hasznos tanáccsal amit előre is köszönök.28 éves konzervatívabb felfogású, önbizalom hiányos kismama vagyok, életem legboldogabb időszakában vagyok de sajnos egyszerre rengeteg akadállyal kell szembesülnöm ami a várandósságot elködösíti és még 3 hónap van hátra ebből a csodás érzésből. Másfél éve egy baráti összejövetelen találkoztam egy 32 éves férfival akinek az életébe már beleláttam, ismerősöm sokat mesélt válságos házasságáról. Az összejövetelen vonzó,szimpatikus, határozott. céltudatos embernek mutatkozott érdeklődtem felőlük,lelkesen mesélt lakásvásárlásukról, összeköltözésükről, gyerekvállalásról. A sokadik ital fogyasztása után a nagy beszélgetésekben azt vettem észre hogy érzelmileg meginogva próbált velem kikezdeni. A gyűrűs ujjára hivatkoztam és feleségére felháborodva takarva az amúgy jóleső gesztust.(Tetszeni tetszett de nem foglalkoztam vele.) Aztán nem találkoztunk,nem beszéltünk 3 hónapig csak hallottam h nem javul a helyzetük de felőlem a férfi érdeklődött többször mint lehetséges bimbózó kapcsolat.
Nekem akkorra már egy múló pár hónapig tartó érzelem nélküli testi kapcsolatom volt,életem nem a legbüszkébb időszaka ,"mint egyedülálló , senkitől se függő ha keres keres ha nem nem de ha én akarom megyek " történet. Hosszú egyéjszakás kaland volt.
Rájöttem hogy túlnyomóan bunkó és önző volt ,erre már nem volt szükségem és igyekeztem a maga módján lezárni, egy alsó fehérneműs képet küldtem neki zárólag emlékül, gúnyosan.
Rá egy héttel telefonon keresett meg ismerősöm által az akkor már érzelmileg lezárult házasságában lévő férfi és 1 órán át beszélgettünk hogy kivel mi történik. Én elmondtam hogy senkim sincs csak egy nem fényezendő testi kapcsolatban voltam. De. Ő lelkesen érdeklődő maradt. Megbeszéltük hogy ha úgy alakul akkor telefonszám csere után keressük egymást. Én személyesen sose mertem egyből találkozni 2 kapcsolatom is társkereső által jött össze. Pár nappal később névnapi köszöntő sms-t küldtem neki így elkezdődött a kapcsolatunk kialakulni. Korlátlan előfizetésemnek volt értelme így a több órás beszélgetésnek köszönhetően. Mindennap volt beszélgetés ,sms jó érzés volt hogy valakinek fontos vagyok és érdeklem. Jó két hét múlva találkoztunk minden nagyon jó volt.
A baj az volt hogy távolról de ismerhették egymást a két férfi de nem szándékoztam részletes leírást adni az egészről. De egy távoli közös ismerősünk velősen elmesélte ezt a kalandomat neki mivel ő sajnos tájékoztatva lett erről a strigulájáról.1,5 hónap múlva megsiratott annyira kikérdezett részletesen erről a kapcsolatról hogy tisztában legyen. Nem esett jól,szinte bűntudatom lett hogy megtettem akkor azt. Nem mutatta hogy zavarja így nehezen túlléptük a témát.
A válás az ismerkedésünk elején be lett adva de a telefon hívások , sms-ek, e-mailek a feleségtől annyira nem estek jól, sokáig harmadiknak éreztem magam de beleszerettem,amit ő is viszonzott csak sajnos a papírügyekkel a lakás miatt párom el volt foglalva és a hölgy többször átejtette.Én meg már tanácsoltam neki h határozottabban lépjen fel meg kezdtem kételkedni h csak nem akarja elveszíteni őt ezért kértem h mutassa meg az üzeneteket amiket váltott. Nem mindig volt közömbös a beszélgetés az elköszönés sokszor "puszival" végződött. Volt zavaró rész és vitaforrás akkoriban hogy az ex sógorait, keresztfiukat nem akarta hanyagolni hanem erőltette hogy ismerjem meg őket és fogadjam el őket, jó emberek. De az én felfogásom, hozzáállásom ezt nem viselte el. Én mindig lezártam a kapcsolatot az ex ismerősökkel.Felesége ruháinak elpakolása mire látszólag elköltözött 3-4 hónapba telt, mivel nem siette el a hölgy. Ez a válás mizéria 8 hónapig tartott,míg én már párjaként álltam mellette. Nem volt könnyű. De sikerült.
Párom nagyon nyitott,őszinte,ragaszkodó személyiség, rengeteg ismerőse, barátja van, sajnos hölgyek is főleg baráti körében vagy 1-2 volt munkahelyéről. Ez egy idő után mutatkozott meg. Láttam a naptárját minden héten névnapok bejelölve ,főleg női nevek, kérdeztem ki kicsoda elmondta de nem akartam követni. Kezdett zavarni. A lakásában 2 fénykép volt kirakva, az ex keresztfiuk, és 4 nővel és azok gyerekeivel illetve párjukkal közös kép. Az én felfogásomban férfi-női barátság nincs mert az sose olyan mint egynemű igaz barátság,az mindig veszélyes,így nekem se volt. Féltékenységem kijött és vitát szült többször szétmentünk,mert ő nem hanyagolta őket és állandóan "őket választotta". De pár nap után az érzelmeink egymás iránt erősebbek lettek és vissza-vissza mentünk egymáshoz. A csendes időszak egymás társaságában nagyon jó volt. Aztán megint előjött. És eljutottunk többször válságos pontra hogy vége mert nem megy nekem, de hitegetett és csak visszamentem. Megígérte h nem tartja velük a kapcsolatot semmilyen formában mert a kapcsolat neki fontosabb. Ez kb. 1 évbe telt. Neki nem volt facebook oldala nekem meg kezdetektől volt tele jelentéktelen ismerőssel. Testvérei tanácsára csinált egyet és jöttek a hölgyek ismét. "Barátnői" , idegen dekoratív lányok és kérdeztem ki kicsoda és mindegyiket kimagyarázta hogy kinek a kije, régen együtt szórakoztak ilyenek,így visszajelölte. Likeoltak neki és csak zavart. Volt hogy magamtól majdnem 100 férfi ismerőst töröltem hogy megmutassam semmit se jelent egyik se. Ő nem értékelte ,nehezen párat törölt ő is kérésemre.
Aztán életünkben jött egy csoda. Nem tettünk ellene , élveztük a pillanatot, lett is egy fogantatás. A bizalomhiányos de szerelmes kapcsolatban meglepődtünk de vállaltuk a picit. Bíztunk benne ez erősebbé teszi szerelmünket.
A viták akkor is előjöttek mert mivel neki a lakás adva volt a családjához közel 3 percre, mindig is keresték egymást, míg én albérletben voltam több évig elszakadva a munkahely miatt nem ragaszkodtam annyira hozzájuk. Megbeszéltük hogy nekem kell költözni még távolabb mindenkimtől új városba új közegbe a negatív környezetbe, a sokáig közös lakásba ami az ő tulajdona. Mindig tartottam tőle h hangoztatni fogja sose lehet az én otthonom , ő küzdött meg érte. Így is lett. Albérletemből rengeteg ruhámat elhoztuk de még így is maradt ott 1-2 dolog. Párom férfi létére precíz, pontos, igényes , rendmániás volt. Edzős ruháit is vasalta ami elég ritkaság. A szekrényekben volt kiüresedett hely a felesége után és mondta nyugodtan ahova szeretném pakoljak. Hát mondanom se kell a hosszú-vontatott költöztetése után még csak maradtak eldugva iratok,dolgok,szerelmes levél feleségétől,ékszeres bizonylatok és gyűrűjének egy darabja ,gondolom nagy lett neki. Ezeket szekrény tetején, iratrendezőkben,virágos füzetekben találtam meg egyből mintha én tettem volna oda. Számon kértem mindennap és vagy azt mondta hogy nem tudta hogy ott van vagy azt hogy lehet nem az övé. Én a hazugságokat mint párom is nagyon nem tudom elviselni. Nagy viták kerekedtek konkrétan elkeseredettségemben már neki mentem mert nem tudtam ezt tolerálni. Egyik nap eljöttem vissza a szinte üres albérletbe de előtte a felesége mappáját szétdobáltam a szobájában. Hogy lássa nem tüntetett el mindent másfél év alatt se. Felhívott és lehordott hogy az ő lakásában ne rendetlenkedjek.
Az üres albérletben aludtam szinte semmi nélkül ,pár nappal eltolva a kulcsátadást.
Terhesen ,sok akadályon átesve nem tudtam ezeket feldolgozni hiába reméltem hogy amit ígér,betart és boldogan várhatjuk kisbabánkat. De nem így lett. Ő rideg maradt nem fogta fel ezeket én meg őrlődtem. Ő tette a mindennapi dolgait meg ki tudja kit keresett fel és fenyegetett hogy felvette a veszekedésünket és a mellkasát lefotózta mikor nekimentem amiket megmutat a családomnak. Sajnos távol mindenkitől egyedül,idegileg kikészülve,családom ezekről mit sem tudott, tettem sok megbocsájthatatlan dolgot a pici és az én egészségemet kockáztatva. Bőrömet kiégettem a mellem körül ahány hónapja együtt voltunk,mivel az volt az egyik kedvenc testrészem ami ugye csak nőtt a terhesség alatt. Dohányoztam is volt hogy egy nap elment egy dobozzal. Nagyon szégyellem magam és imádkozom a piciért hogy ne essen baja. Az idegi kiborulások erősebbek voltak az anyai ösztönnél. Jöttek családi összejövetelek a napokban és csak úgy döntöttünk már főleg szerintem a pici miatt is hogy együtt megyünk. Bízni viszont rég nem bíztam benne sajnos csak még szerettem. De volt hogy hazajövetelkor össze akartam esni a sírástól mert hallani akartam tőle hogy amiket titkolt és ígért miért nem tartott be,miért ragaszkodott a felesége cuccaihoz hogy már tudta odaköltözöm. De nem akarta átérezni ezt. Akkor már volt hogy külön aludtunk én nem akartam hozzá érni se dühből és megcsókolni se, ő néha próbálkozott. Ő a veszekedés után mindig tudott volna együtt lenni velem de én már nem.
Az ott lakásom pár napig tartott szinte de annak nagy része külön szobában történt. Ő három műszakolt,edzett,aludt ,takarított én meg kerültem másik helységbe mentem és kanapén aludtam.Nem érdekelte ,nyugtatta a gondolat hogy én ott vagyok neki mint tárgy. Volt hogy odamentem hozzá hogy öleljen meg engem mint a picit a hasamban és engem is ,sírtunk és szerettük egymást. De volt az utolsó nap a kapcsolatunknak. Foci VB, tesója foglalt helyet egy kiülős helyen, és elmentünk. Aztán ott volt az egyik legjobb"barátnője",reflexből odament két puszival fogadta,kicsit beszéltek és elém ült párom h nézze a meccset mert én nem voltam a melegben jól és árnyékosabban ültem. Rászóltam hogy ez mi volt mit ígért,sms-t írt neki hogy ne beszéljenek a boldogsága miatt amit törölt idővel és persze nekem nem mutatta meg...(nem hittem el akkor se) Rideg volt terelte a vitát tesói miatt is én meg félidőben eljöttem. Rosszul is lettem a melegben ő meg kérte maradjak... (utálom a focit amúgy is). Eljöttem a tudattal hogy ott van a barátnője meg a tesói,haverok és ki tudja mit csinálnak keresi e a társaságát. Sírtam a lakásában. Nyilván 1,5 órával később jött mint mondta hogy nemsokára jön. Mosolyogva köszönt én meg sírtam. Számon kértem mit ígért miért hazudott miért kell akkor együtt lennünk ha nem tartja be miért van a pici lányunk ha így se tart fontosnak. Ridegen mondta nem hazudott nem beszélnek de nem megy el mellette szó nélkül. Erre mondtam egy szóban "szia" pont elég lett volna, ezzel magát járathatta le ha tényleg elküldte nekik az sms-t... de nem érdekelte én dühből nekimentem megint mert nem tudtam mit tegyek és fenyegetőzött szedjem össze magam mert tesójáék jönnek fel hozzá.Másik szobában aludtam. Ő meg cigizett sörözött magában persze. Senki nem jött. Voltunk terheléses vércukor vizsgálaton,éhgyomor nem evés én már korábban felkeltem nem aludtam jól de nem ehettem. Néha hozzám szólt de én már"gyűlöltem."
Aztán hazajöttünk,anyukájánál evett és ment dolgozni én feküdtem. Én másnap tettem azt amit ő a barátnője miatt meccsen. Reggel elmentem mondtam gúnyosan majd jövök,elutaztam a melegben oda ahol 3 évig voltam albérletben és sétáltam,baba ruhákat vettem és direkt úgy értem vissza hogy ő már dolgozni ment. Számon is kért nyilván. Én akkor este nem tettem. Mondtam neki sétáltam....Nem érdekelt semmi.Másnap felhoztam a barátnőjét az ígéreteit és tagadta nem hazudott és csak köszönt neki,én meg bevágtam neki h akkor ha találkoznék azzal a férfival akit ismert h összefeküdtem vele még előtte akkor én is puszival köszönnék neki mert csak ismerősöm.... Láttam rajta dühös, és provokáltam.....annyira hogy kidobálta a ruháimat a szekrényből és mondta takarodjak a lakásáról. Sírva pakoltam a rengeteg ruhát ő meg cigizett és az erkélyen ült ridegen. elment dolgozni és én tesómat ahogy tudtam hívtam munka után jöjjön értem és precízen elpakoltam. Nekem nem kellett 3-4 hónap. Anyumékat is sírva hívtam előtte hogy tudják és vártak persze jöjjek haza segítenek. Nem keresett napokig én meg sírtam otthon csalódottan. Hagytam egy búcsú levelet a precíz elpakolásról h nyugodt legyen és nem kell a lakásán variálni ahogy eddig se én a szobámat amennyire lehet kialakítom a babának. Nem keresett. 5 nap után eljött hozzánk és csak a babára hivatkozott , hogy nem fogja engedni. Nem én kellettem neki. Anyumék nem keresték a vitát normálisak voltak. Azóta is 3-4 nap után ír egy sms-t h hiányzunk és a baba ne lássa a kárát hogy nem egyezünk.
Nagyon csalódott vagyok . Albérletemet,munkámat hagytam ott,családomat hanyagoltam a távolság miatt, és egy kisbabát vállaltunk egy hazug kapcsolatba. Most 3 hónap sincs hátra, a szűk régi szobámat kell kialakítanom berendeznem amennyire lehet nélküle. Fel kell dolgoznom hogy ezt az életet adták nekem egyedülálló,elkeseredett kismama a szülei házában,a baba boldogsága érdekében. Már azt feltételezi hogy nem ő az apja mert nem reagálok neki,de kértem h hagyjon békén h nyugodtan békében kihordjam a gyereket és utána joga,kötelessége lesz látogatni.
Arra kérlek Kitti segíts,adj tanácsot mit csináljak. Néha ír,de amúgy egyedülállóknak vigasztaló idézetet rak ki, a családja mellette van,és az én posztjaimat is csak reagálja ami gyerekvállalós. Próbálok a babára koncentrálni de mivel nem hagy , már nem hiteget csak baba miatt ír, és feltételez hűtlenségemmel kapcsolat kitalációkat,nem tudok nyugodt maradni. Tudom hogy sokat írtam de 1,5 év hiába nem hosszú de ami lezajlott benne nagyon sok és örök marad. Segíts. Köszönöm hogy elolvastál! Minden jót kívánok neked!"
Olvasónk azzal kapcsolatban írt nekünk levelet, hogy borzasztóan csalódott, mert a párja, akit szeret, inkább a könnyűdrogokat választotta helyette.
Leadfotó: 123rf.com
Oldalak
Hirdetés
