Almási Kitti válaszol: Miért nem tudnak ismerkedni a mai férfiak?

Olvasónk nem találja a közös nevezőt a korabeli lányokkal és nem érzi úgy, hogy férfikéne tekintenének rá. Ebben kér segítséget.

Dr. Almási Kitti, klinikai pszichológus

Videóimban az olvasói levelek, kérdések közül a leggyakrabban felmerülő problémákra fogok válaszolni. A célom az, hogy egy pillanatra elgondolkodtassam az embereket arról, hogy mindig, minden helyzetet megváltoztathatunk azáltal, ha új szempontból értelmezzük, ha másként tekintünk rá. Ennek a szemléletmódnak az elajátítása más életterületeken is nagy előny lehet.

Az olvasói történeteket, kérdéseket az entortenetem@femcafe.hu emailcímre várjuk! A kiválasztott leveleket név nélkül/álnévvel ellátva, változtatás nélkül közöljük.

23 éves vagyok és nem tudok ismerkedni

"Tisztelt Doktornő,

23 évesen, egyetemistaként írom levelemet a Nőkkel kapcsolatban, mert az utóbbi években bezártam magam és nagyon nehezen tudok úgy nézni a nőkre mint lehetséges társ, mert az utolsó tapasztalatom alapján már úgy érzem, hogy nincs értelme mert vége lesz, illetve a korosztályomban nehezen, vagy egyáltalán nem tudok Nőként tekinteni a "lányokra", sokkal inkább az idősebb hölgyeket veszem észre és rájuk nézve érzem, hogy Nőt látok, nem pedig egy olyan személyt akinek a mindene a körme, haja, kiskutyája, a rosé a kezében egy pubban vagy hogy az instagramját hányan követik. Kirakat társadalom kiépülése van folyamatban véleményem szerint.
Nem hímsovén érzelmekkel írom ezt, bár úgy tűnhet.

A legutóbbi kapcsolatom kisiklott és nem tudtunk már közös úton járni. Mély, talán mélyebb érzelmeim voltak iránta mint fordítva, majd az elutasítás után mint említettem bezártam magam és nem tudok nyitni a Nők felé, mert annyira távolinak érzem magam tőlük.
Jó pár éve már ennek a momentumnak az életemben.
Mikor beszélek velük egyszerűen nincs meg bennem a lendület, hogy vonzó lehetséges társként tekinthessenek rám.

Előttem az élet, de nem találom a helyem ilyen téren és amikor ismerkedek csak újabb ismerősöket szerezek a másik nemből, nem pedig társat.
Ezzel kapcsolatban sajnos egy nagy kettősség él bennem, mert az elmém szerint nem is érdemes, nem kell nekem, viszont bennem van, hogy mennyire jó volna, ha lenne kiért felkelni, lenne kit megölelni és szeretni.
Magamat olyannak tartom, aki ha van kapcsolata akkor kitart mellette és a 2 félre 1-ként szeretnék tekinteni.

Nem tudhatom, hogy mennyire tág ez probléma a mai társadalmunkban, ám úgy gondolom, hogy nem csak én nézek magányosan a mindennapokban ilyen körülmények miatt.

Az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy a Nők, mennyire rendelkeznek ma már maszkulin jelleggel és mennyire áll az a felvetés, hogy egy szép karriert befutott Nő, miért nem tud magának Férfit találni, még ha az a karrier egy egyetemi végzettség is akár.
Nem tudom mégis mennyire igaz, hogy a válasz a kérdésre az, hogy azért nincs az életében Férfi mert már a Nők se tudnak a Férfira úgy tekinteni ahogyan azt egy ideálisabb világban kéne.
Kérem nézze el nekem szegényes fogalmazásom, érzem a problémát, viszont kifejezni már nehezebb számomra

Szeretnék újra a nőkre Nőként, társként tekinteni a korosztályomban.

Tisztelt Doktornő kösznöm türelmét és idejét ha olvassa levelem.

Tisztelettel:

András"

Leadfotó: 123rf.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!