Gyermekeink példaképei - Te emlékszel még a sajátodra?

Az értékközvetítés eszközeinek haldoklása

Ekkor született meg a gondolat, miszerint a puszta létezésünk, ahogy a világban mozgunk, egyénként, szuverén emberként… felelősség. Nem tudhatjuk, hogy ki látja és mennyiben befolyásolja ez mások életét. Lehet, hogy már 2 perc múlva elfelejtenek, de ahogyan én is emlékszem pár „példára”, úgy talán rám is emlékezhet akár felnőttként is. Nem tudhatjuk, hogy mi ég bele a másik ember agyába, pláne, ha gyerekről van szó. Hiszen mi, a felnőttek képesek vagyunk elsiklani olyan dolgok felett, amit nem tartunk fontosnak, míg egy gyerek a részletben látja a lényeget. Talán ők jobban figyelnek.

Azt gondolom, hogy ilyenkor érzem igazán a média, vagy egyéb kommunikációs csatornák hiányosságait, az általános értékközvetítés eszközeinek haldoklását. Az óvoda, az iskola, és sajnos a szülők egy része is. Hiszen az első példa, legyen az jó, vagy rossz: az anya.

Egy röpke pillanatban csak ennyi érett meg bennem, de talán egy életre. Jó lenne úgy élni, hogy bármikor egy kislány példaképe lehessek! Igyekezni fogok, minden eddiginél jobban, és emlékezni fogok erre a pillanatra, mintha csak a kis herceggel lett volna találkám… lányban.

Fotók: ladiesoftheroundtable.net, lesbeehive.com