Hiába imádta rajongásig nevelt fiát a legendás magyar színésznő, a férfi mégis hidegvérű gyilkosként végezte
A Jászai-díjjal kitüntetett Fónay Márta szinte minden egyes színpadi jelenésekor széles mosolyra fakadt, titokban azonban a bánat emésztette.
A nagyszerű komika, akit nem kímélt a haragvó sors
A Jászai Mari-díjjal kitüntetett magyar színésznő, Fónay Márta a múlt század derekán, illetve második felében "a nemzet nagymamájaként" lopta be magát a színház- és filmrajongók szívébe. Az idősebb nemzedékek lelki szemei előtt talán ma is felködlik jellegzetes alakja, amint kötényben, bokáig érő fűzős cipőben teng-leng, kezében fakanalat szorongat, vagy épp idősödő, erélyes háziasszonyként okítja az ifjúságot.
Fónay Márta 1914. szeptember 24-én, Vácon látta meg a napvilágot. Édesapja kertészként tevékenykedett, saját kis gyümölcsfaiskolával is rendelkezett, s munkájából, jövedelméből polgári környezetet biztosított gyermekei részére. A Lambinak becézett Fónay Márta (göndör haja miatt édesanyja nevezte el így) tizenöt évesen jelentkezett egy apróhirdetésre, s elnyert egy állást a Rádióélet című újság szerkesztőségében - idézi fel a Meglepetés.hu cikke.
A fiatal lány az iroda ablakából elmélyülten kémlelte a szemközti Színművészeti Akadémia növendékeit, majd miután a Színiakadémia egyik tanára Vácra tette át a székhelyét, sok időt töltött együtt az ifjú Fónay Mártával, akit rövid időn belül megfertőzött a színház varázslatos miliője: 1935-ben diplomát szerzett a Színiakadémia színésztagozatán, majd kezdetét vette egy kacskaringós, de rendkívül gazdag, mintegy 40 éven át tartó pályafutás.
Fónay a negyvenes években végigjárta a vidéki teátrumokat: fellépett Pécsen, Debrecenben, Szegeden, Kassán és Nagyváradon is, és megbízható tehetségű, rugalmas, lendületes komikaként szerzett hírnevet magának. Ahányszor színpadra lépett, szinte mindig megvillantotta jellegzetes mosolyát, pedig a sors valójában roppant kegyetlenül bánt el vele.
Lapozz, a cikk a galériában folytatódik!
Leadfotó: 123rf
Oldalak
